Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
64 zitást és az esetleges hiányok pótlást nyernek, még eredményesebben szolgálja református ifjúságunk ügyét. Bizalommal ajánlom evangélikus testvéreinknek is. Ára 4 P. Kiss István. Gyárfás Elemér: Erdélyi problémák 1903—1923, Erdélyi Irodalmi Társaság kiadása. Cluj — Kolozsvár. 1923. 268 lap. Az Erdélyi Irodalmi Társaság a szépirodalom ápolásán kívül a társadalom művelését is feladatkörének tekinti a mü előszava szerint. Az erdélyi magyarság kulturális fejlődése érdekében fel kell ölelnie mindazokat a törekvéseket, melyek a magyarság fejlődését a testvérnemzetek kulturális fejlődésével összhangzatosan szolgálni hivatottak, így lehet megalapozni a kölcsönös megértést és megbecsülést. Hej ! Hol vagyunk még mindezektől! Ezzel a művel súlyos feladat megoldására vállalkozott a szerző s nagyon helyesen utal Cicero : De officiis-ére, hogy „nehéz feladat mások sorsának intézése . . . mert inkább megértjük és érezzük azt, ami magunknak előnyös, vagy hátrányos, mint azt, ami másokat érint s ezért másként Ítélkezünk róluk és másként saját magunkról' . Urmánczy Nándor valószínűleg nem fog rajongani e könyv irányáért, pedig ilyen akciónak is lehet valami sikere a magyarság jövőjét illetőleg, nemcsak a gyűlölet politikájának és a merev irredentizmusnak. Az Erdély és Budapest c. cikke egy kicsit neki is szól. Az erdélyi magyarság ugyanis ma annak a válságnak a keresztjét sínyli, amely a Bécs diktálta u. n. alkotmány keretében nehezült évszázadok folyamán a meghasonlott és nagy életcélokért nem küzdő Magyarországra, amely, szellemi lendületet sehonnan sem nyerve lassanként lecsúszott az önálló nemzetek magaslatáról. Színvonala egyre alacsonyabb lett, közöny, elposványosodás és anyagiakért folytatott kisszerű tülekedésben morzsolódott fel egész élete. Pedig az erdélyi magyarság hivatását találóan állapította meg a szerző, hogy összekötő kapocs az Középeurópa tengerében elhelyezkedett román és magyar népfaj között. „Amint ma öntestében kell végigszenvednie , . . egymás iránti gyűlöletének ostorcsapásait, úgy két kiterjesztett s ma még keresztre feszített karja kell, hogy összekösse . . . egymás mellé állítsa ezt a két népfajt, mely testvérek nélkül idegenül áll ellenséges érzületű tömegek közt Európa közepén s mely csak egymásra támaszkodva és egymást erősítve vetheti meg szilárdan lábát azon a földön, hova a Gondviselés állította." Ez az egyetlen nagy cél, melyet az erdélyi magyarság ma célúi tűzhet maga elé s amelyért valóban érdemes küzdenie. Az a kérdés csak, amire megfelelni igyekszik legjobb tehetsége szerint: lehetséges-e ma e nagy célért küzdeni s remélhetünk-e valami sikert belőle ? 20 éve, hogy első cikkét megírta e gondolat megvalósítása érdekében s azokat a régi Írásait közli le annak igazolásáúl, hogy nem hirtelen fellobbanás és lágy érzékenyűlés, hanem évtizedeken át leszűrt meggyőződés beszél belőle. Ezeket a régebbi és újabb cikkeit rendezte el nagy műgonddal eszmekörök szerint egység és áttekinthetőség szempontjából 4 fejezetben,
