Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 10. szám - Gulyás József: A beiratkozások tanulságai - Hazai és külföldi irodalom
40B akik már ismerték az illető műalkotást s csak fel akarják eleveníteni a már feledésbe merült ismereteiket róla, ott nagyszerű szolgálatokat tesz ez a sorozat, ámde az a hiba, hogy elsősorban diákok örülnek ezeknek, akik a komoly — s éppen azért fárasztó, de logikai képzésükre felbecsülhetetlen jelentőségű — munka alól akarnak ezeknek az örve alatt kibújni; az a baj, hogy sok ilyen sorozat elszóktatja valósággal az átlagembereket a komoly munkától, felületésségre szoktat, dilettántizmusra nevel. A mai kor soffőrtípusú emberideálját segíti elő tudományos eszközökkel. Ez pedig — valljuk meg őszintén — se komoly, belső élményt nem jelent, se mélyre ható műveltséget nem ad, csak felszínes tudást biztosít, a mindenhez-értés és jól-tájékozottság látszatát kelti. így aztán lassanként 2—3 ember kiváltsága lesz az igazi tudás, a tömegnek nem lesz rá szüksége, hisz vannak szakemberek, akik a rádión keresztül egész világszerte röpítik gondolataikat, a hallgatók akár römizés közben is elsajátíthatnak belőlük annyit, amennyire éppen szükségük van. Megengedem, hogy túlzottnak látszik aggodalmam, de mindnyájan tudjuk, hogy egy-egy műfordítás is mennyire színtelen és sokszor vérszegény alkotás az eredeti mellett, pedig az egész művet adja minden gondolatával, a szépet mégsem tudja teljesen visszatükröztetni, hát még egy tartalmi kivonat, ami eltekintve attól, hogy hiányos és csak bizonyos szempontok, sőt sokszor erőszakolt irányzatok szerint is készülhet, miiven mélyen állhat alatta az eredetinek. Én a magam részéről kezembe se veszek soha tartalmi kivonatot. Azt a lelki gyönyörűséget és esztétikai élvezetet, amit egy igazán szép munka olvasása nyújt, semmiféle száraz leírás nem pótolhatja, az ismereteknek azt a kincsesházát, melyet egy tudományos mű egésze tár elénk, semmiféle kompendium nem tud helyettesíteni. Az eredeti munka olvasása gondolatokat ébreszt, gazdagít, termékenyít, sarkall alkotásokra, míg a kivonat fáraszt, lehangol, elálmosít. Ezért nem rajongok túlságosan semmi ilyen célzatú segédeszközökért. .. Az 1 — 2. számban Jókai-nak: A kőszívű ember fiai c. történelmi regényét mutatja be Borbély István. Tartalmi ismertetése mellett szól lelkes hangon Jókai elbeszélő művészetéről, szimbolikus ábrázolásáról, érzékenységéről, eleven drámaiságáról. A végén esztétikai méltatásba bocsájtkozik: regény-e ez, vagy fantasztikus költemény? Szerkezete és stíláris művészete mellett tartalma fantasztikus, tehát félig sikerült munkának nevezhetnők, ha azonban a művész alkotása nemcsak műformájával különbözik a tudós munkájától, hanem a tartalom minőségére is, akkor e regény „valódi műremek, amelynek egyéni művészi jelleme s saját műbecse van .. .“ A 3. számban Jókai: Bálványos vár-a szintén Borbély István ismertetésében. Tárgya a pogány székelyek és a keresztyének összecsapása s az utóbbiak diadala. Az író célzata: úgy mutatni be ezt a kort szokásaival, erkölcseivel, érzés- és gondolatvilágával, hogy annak a korszakot alkotó és formáló megtérését földfeletti csodák nélkül is érthetővé tegye. Az alapmesét Orbán Balázsnak: A Székelyföld leírása c. monográfiájából vette. A két család haragja, kibékülése az egyik, a
