Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 10. szám - Dr. Szelényi Ödön: Jelentés az Országos Evangélikus Tanáregyesület 1928–29. évi működéséről
388 leumát. Az egyházi ünnepségekbe mint mindig, ezúttal is szépen belc- illeszk.edtek iskoláink is. Az ünnepségek kiválóan felemelő mozzanata volt még a protestáns testvériség megnyilvánulása, melyre a jelen viszonyok közt oly nagy szükség van. Ennek az erősödését fogja szolgálni a szintén ez évben megalakult Protestáns sajtószövetség, melynek munkájából az ev. tanárság is ki akarja venni a maga részét. Magán az egyesületen kívül már többen beléptünk tagokul és kérjük tagtársainkat, hogy amennyiben anyagi helyzetük engedi, ne sajnálják az évi 10 pengőt ettől a fontos misszióra hivatott szövetségtől, de legalább erkölcsi támogatásukat ne vonják meg tőle. Ezzel kapcsolatban említem meg az országban folyó Bethlen Gábor ünnepségeket, a legnagyobb erdélyi fejedelem és első olyan magyar monarkha emlékére, kinek csodálatos fogékonysága volt az iskolaügy iránt is. Örömmel konstatálom, hogy a magyar katolikus világ sem zárkózott el a nagy Bethlen ünneplésétől és ép illusztris miniszterünk készséggel elismerte nagy jelentőségét. Ezért nem akarom az ünnepi hangulatot megzavarni és kiélezni a fele- kezetközi viszony állítólagos megromlását, melyről annyian — szerintem sokszor túlzottan — panaszkodnak, legalább a katolikus nagygyűlésen egyetlen, egy szó sem hangzott el, mely a mi érzékenységünket sérthetné, már pedig ez képviseli a magyar katolikus egyház közvéleményét. Ellenben a közoktatás terére térve át — nem hallgathatom el egynémely aggályomat a magyar kultúrpolitika terén újabban észlelt jelenségekkel szemben. Én, aki múlt évi jelentésemben a legnagyobb elismeréssel adóztam jelenlegi kultuszminiszterünk nagy érdemeinek, aki emellett mint történettudós is kimagaslik, két oly intézkedését vagyok kénytelen objektiv kritikával illetni, melyet magyar nemzeti szempontból aggályosnak tartok. Az egyik a szegedi egyetem ú. n. párhuzamos tanszékeinek az ügye, mely ugyan egyelőre már befejezést nyert, de melynek még vészes következményei lehetnek. Nem mint protestáns ember teszem szóvá ezt az ügyet, hanem mint magyar ember és mint olyan, akinek némi köze van a magyar tudományhoz is. Én elsőben a magyar nemzeti egységet látom veszélyeztetve azáltal, ha az egyetemi ifjúságot a világnézeti tanszékek (magyar irodalomtörténeti és filozófiai- pedagógiai) párhuzamosítása által elválasztjuk egymástól, éket verünk közéjük ahelyett, hogy egy táborba igyekeznénk őket hozni a tanulmányi évek alatt, mikor az élet később úgyis elválasztja őket. De még nagyobb mértékben veszélyeztetve látom a tudomány érdekét, illetőleg a tudomány szabadságának az érdekét. A fakultásí tudományok közt úgyis van felekezeti jellegű : a teológia, érjük be vele és ne vigyük a felekezetisé- get más tudományokba is, mert itt aztán nincsen megállás. Hiszen a természettudományokban is vannak a világnézetet érintő kérdések (pl.a származástan, az élet kérdése, a Kant Laplace féle teória, sőt az általános relativitás elmélete) ha ezekbe is bele szól a felekezeti szempont, vagyis a megszabott útirányban való haladás, akkor vége a tudománynak 1 Lehetnek egy-egy szakon párhuzamos tanszékek, de nem a felekeze- tíség, hanem a tudományos érdem szerint. Méltóztassék szükség esetén a teológiai karon apologetikai előadásokat rendezni az összes karok
