Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 10. szám - Dr. Szelényi Ödön: Jelentés az Országos Evangélikus Tanáregyesület 1928–29. évi működéséről
380 hallgatói részére, hogy a különböző szaktudományoknak világnézeti problémái vallásos szempontból megvilágíttassanak, de hagyjuk meg az ú. n. profán tudományoknak a maguk szabadságát és ne nézzük soha, hogy a professzorok milyen felekezethez tartoznak, hanem csak azt, hogy vérbeli tudósok-e és hogy igazi tudományt hirdetnek-e, mert az igazi tudomány, mint már Bacon mondotta, nem eltérít Istentől, hanem vissza visz hozzá. Nem tartom szerencsésnek a német precedenst sem, de ott a helyzet némileg mégis más, mert amit a 60 milliós Németország megengedhet magának, az nálunk végzetes társadalmi szakadáshoz vezethet. A másik, amit szóvá akarok tenni, az idegen nyelvek túlzott felkarolása. Bármilyen helyesnek tartom is, hogy a középiskolákban a francia nyelv mellé bejutott az angol és olasz nyelv és hogy a középiskolákban és főiskolákban egyaránt módot nyújtanak a világnyelvek elsajátítására, mégis soknak tartom, hogy az egyetemi hallgatót egyenesen rákényszerítsék, hogy a magyar és német mellett még egy idegen nyelvet sajátítsanak el. Az idegen nyelv ugyanis idegen kultúrába való bemélyedést is jelent és ez gyengébb jelleműeknél oda vezethet, hogy az. idegen kultúrát többre kezdi becsülni a magyar kultúránál, amire pedig a mi szellemtörténetünkben — sajnos — igen sok a példa. Már pedig ezt a kis nemzetet csak erős sovinizmus és fanatikus magyar érzés tarthatja életben. De ha az élő nyelvek túlzott felkarolásával még megtudnék barátkozni a belőle háramló kétségtelen előnyök miatt, semmikép sem tudok lelkesedni azért, hogy Tihanyban angol nyelvű Eton college-féle internátus, Sárospatakon, meg Debrecenben szintén angol szabású internátusok állíttassanak fel. Nem tudom belátni, miért kell nekünk mindenben a külföldet utánoznunk, holott ép e téren nagyszerű hagyományaink vannak, — hiszen csak a régi protestáns ínter- nátusok szellemét kellene feleleveníteni és esetleg az angol sporttal kiegészíteni. Annyi új jelszó döngeti ma iskoláink kapuit: mint az élctiskola, az élményiskola, a munkaiskola stb. Igyekezzünk ezeknek a reformoknak nemzeti keretek között érvényt szerezni, de ne neveljük a mai ifjúságot idegen szellemben, mert akkor igazán elvesztettük a jövőt! Üjból kijelentem, hogy a legnagyobb elismeréssel viseltetem miniszterünk nagyszabású kultúrpolitikája iránt, elismerem azt is, hogy őt kiindulásában mindig nemzeti szempontok vezetik, de úgy érzem, hogy egyes intézkedései és tervei ellen felhozott aggályaimban mások is osztozkodnak és féltik velem együtt a nemzeti eszme elhomályoso- dását, a nemzeti egység és erő gyöngülését. És ezzel áttérek évi jelentésemre. A státusrendezés némely sérelmeinek eltüntetése ügyében a ref. testvérekkel egyetértőleg kérvényt intéztünk a közoktatásügyi miniszterhez, mire Kornis államtitkár közölte elnökségünkkel, hogy a nem állami középiskolák tanárainak a statusrendezésére vonatkozó ügyeit mindenkor éber figyelemmel kíséri és a tanárok iránt táplált meleg jóindulattal kezeli, — vagyis egyelőre konkrét javulás e téren nem várható. Ellenben sikerrel járt a Prot. Tanügyi Szemle segélyezése iránt intézett kérvényünk, amennyiben 1929-re 400 pengő segélyt utalt ki e célra a minisztérium, ami nem
