Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 9. szám - Külföldi lapszemle
373 vény alapján magyarázza az ifjú fejlődését, mint aki átmegy az emberiség kultúrfejlődésének fázisain. Ez az elgondolás szép analógiákat termel, de nem magyaráz. W. Stern csak mellékesen foglalkozik az ifjúkorral és azt mint az ifjúnak az értékek világával való küzdelmét mutatja be. E. Spranger szerint az ifjúkor átmeneti idő a gyermek kifejletlen szellemi kultúrája és a felnőtt rendezett lelki alkata közt. Az ifjú a maga lelki állapotát véglegesnek érzi. Spranger szerint az ifjúkor a gyermek belenövése a korszak objectiv és normativ szellemiségébe. Ennek mozzanatai: az Én felfedezése, az életcél kialakulása és beilleszkedés az emberi élet alakulataiba. Spranger feHogásának egyoldalúsága az, hogy csak az átfogó szellemi összefüggéseket nézi és elhanyagolja az ösztönélet tudatalatti rétegeinek kutatását. Ideális képet rajzol az ifjúról, Linns Bopp nem magyaráz (Az ifjúkor és értelme c. munkája 1926.), hanem a követelményt állítja fel, hogy miképpen kell megérni az ifjúnak. Mindezek az elméletek egyoldalúak. Viszont ellenkezik az emberi szellemmel kettős alapelvből vezetni le a tüneményeket, mert az ember szereti a jelenségeket egységes alapra visszavezetni. TumÜrz szerint a kutatási egvséget biztosítja az a felfogás, mely az ifjúkorban az ösztönélet és az értékek világának kiegyensúlyozását tekinti alaptüneménynek. H. Werner: A gyermek babonás cselekményeiről értekezik. Mint ahogy a primitív ember élete tele volt babonákkal, titkos hatalmakba vetett hittel és ebből származó mágikus cselekményekkel, ugyanígy megtaláljuk e jelenségeket a gyermek életében is. Ilyenfélék: pl. sok gyermek csak bizonyos meghatározott cselekvés végzésével tud elaludni (pl. száiába veszi a párna egyik csücskét), Később ugyanazt a mondókát mondja el. Sokszor érthetetlenül fél valamitől. Pl. egy gyermek a kályhától, másik egy pálmától; úgyhogy szülei kénytelenek voltak elajándékozni. Ide tartozik a diákok titokzatos taitózkodása, hogy bizonyos „szekundafal“ alatt elnemenjenek ; vagy a járda kockáin való óvatos végigmenés úgy, hogy a szegélyre ne lépjenek. Gyakorik a jóslások közömbös tényekből. Pl. ha a villamos gyorsan megy, azt kedvező jelnek, ha lassan, kedvezőtlennek tekintik. O. Bobertag: A tehetségvizsgálat és a tanítói vélemény egyezése és állandósága címmel értekezik több ízben végzett kísérletek alapján. Két alkalommal vizsgálták végig a gyermekeket a berlini lélektani intézetben. Az tűnt ki, hogy az inteíligenciavizsgálat eredménye sokkal biztosabb, mert a két vizsgálat eredménye között 0-928 volt az egyezés, míg a tanító két becslése között csak 0'865. A képesség- vizsgálat és a tanító ítéletének egyezése első alkalommal 0‘529, másodízben már 0'656 volt. Nagyobb eltérést mutató gyermekeknél magán- viszonyaikban, beteges szervezetükben, családi rossz körülményeikben rejlett a két ítélet nagy különbségének oka. Az eredmény helyességének ellenőrzésére egy negyedév múlva új kísérletet végeztek, mely csak megerősítette az előző vizsgálatok adatait. (Szeghalom) Péter Zoltán.
