Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom
365 Különben az áttekintés példája lehet a magvas tömörségnek. Elég későn kezdi, Apáczaival, tehát a szlcolaszticizmus, renaissance, reformáció, rekatolizáció filozófiájának bizonytalan nyomaival nem foglalkozik, pedig talán külföldi szempontból jó volna mennél előbbre nyomni a kezdetet (Gellért, Magyar Pál, Erdélyi Boétius, Decsi Csimor stb.). Különös gonddal figyeli a német ideális rendszerek hatása alatt keletkezett mozgalmainkat, melynél kiemeli az önállóságra törekvést. Meleg sorokat szentel Böhm Károlynak, akiről a kantizmus mellett, bizonyos pozitivista hajlandóságot mutat ki, ehhez azonban legalább is bővebb fejtegetések kellenének. Sokan kétkedéssel csóválják a fejüket, ha Böhmöt a pozitívizmussal hozzák kapcsolatba. Maga Böhm kereken visszautasította Beöthy inszinuációját. Követőit épp úgy felemlíti, mint a katolicizmusban feléledő új thomistákat. Az etika és a jogbölcselet, szociológia, vallásbölcselet, pedagógia, esztétika, pszichológia, ismeret- elmélet méltó sorokat kap. Különösen kiemeli Pauler Ákost, akinél azonban nem említi, hogy főműve német fordításban is megjelent. A történetbölcseletnél szerencsétlenül vágta el a szerkesztő ollója a közlemény fonalát: éppen csak 1907-ig jut el, pedig Dékány, Ember István s mindenekfelett Kornis Gyula ezután alkotják nagy müveiket. Aztán bármennyire szűkre szabott is a terjedelem, nem szabad lett volna kihagyni a pedagógia körében Fináczyt, az, esztétikában Mitrovics Gyulát, akik ezen a területen kétségkívül a legmaradandóbbat alkották és alkotják. Utóbbinál lehet talán magyarázat, hogy még az átdolgozás időpontjában nem lépett előtérbe annyira, hiszen akkoriban még ilyen munkásságának inkább csak előőrsei jelentek meg, emezt — lehet — a filozófia történetében említette volna. Hiányzik még a németek közt a kevés magyar közül mégis csak ismeretes Kármán Elemér kriminál- pszichológiai munkásságának megemlítése, téves a 353-ik oldalon a másik ismert alakunk, Nagy László keresztneve fordításában a nagy E betűs rövidítés. Itt különben kiemeli, hogy németül is megjelent a munkája. Mindezek az apró-cseprő kis megjegyzések, hiányok nem vonhatnak le semmit abból a tiszteletből és hálás nagyrabecsülésből, amellyel az újabb nemzedék is úgy néz Rácz Lajosra, mint példaadóra. Kívánatos lenne — talán e cikk bemutatása is segíthetne benne —, hogy a következő kiadásban nagyobb teret engedjen a szerkesztőség a magyar filozófia ismertetésének, hiszen nálunk annyi az érték, mint kevés más nemzetnél. (Nagykőrös) Dr. Törös László. Dr. Kiss Elek: Erdélyi kulturális kérdések. Cluj. Corvin Könyvnyomda. 1927. Ha az ember elolvassa ezt a 64 oldalas kis füzetet, elgondolkodva áll meg: mi akar ez voltaképpen lenni ? Az első értekezése a legtüze- tesebb, illetve a leghosszabb, amelyről a könyv is címét kapta. Beszél benne a kultúráról általában, kezdve a „colo, colui, cultus" meghatározáson, aztán az erdélyi kulturális feladatokat veszi szemügyre, s utoljára megpróbálja e feladatokat tételekbe és táblázatba állítani. így
