Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom
366 kapunk valami 40—41 s a szellemiekre nézve 20 pontot. Azután egy prédikáció jön A hivatás megélése címen, majd A kereszt című, illusztráció feletti elmélkedés, tovább a székelyeket ünnepli vezércikk- szerűen, ennek utána a szentgericzei Jakab Elek kultúrház felszentelésekor a templomban elmondott beszédét közli, következik rá a Pász- tortűzek, Újév napján, A gyermek, A tavasz című — hogy úgy mondjam — ábrándozások. Különösebb értékek nincsenek benne. Ha emlékkönyvnek adta ki „Népem jó pásztorainak ajánlom“ gondolattal, jól van, tudományosan semmi port sem fog felverni. Szívesen jegyezzük fel meleg és lelkes hangját. Valószínű, hogy tudna tudományosan is beszélni a szerző, hiszen eddig megjelent munkái mellékelt jegyzékéből az tűnik ki, hogy a személyiség pedagógiájáról, az értelmi és erkölcsi nevelés viszonyáról, unitárius hit- és erkölcstani dolgokról tüzetes munkákat is írt. Itt azonban ennek a kívánatos egyirányú elmélyedésnek semmi nyomát sem találjuk. (Nagykőrös) Dr. Toros László. Paizs Ödön: Magyarok Kanadában. Budapest. Athenaeum kiadása. Szerzője is inkább közgazdasági, mint földrajzi munkának szánta. S mint ilyen, megérdemli a figyelmünket. Kanada majdnem akkora (9,659.450 km2), mint Európa, lakóinak száma cca. csak 9,300.000, tehát még másfél millióval sem haladja meg csonka hazánk népszámát. És ez a nagy néptelen terület a magyar kivándorlók otthona lett. Már a háború előtt is mentek egyes rajok Kanadába, de az igazi népvándorlás Trianon után történt, amikor egész rajok vonultak néha-néha a megszállott területekről Kanada minden kincset ígérő földjére. Az eredmény : tört remények, szétfoszlott ideálok. Most talán, amikor már nem egy mostoha diplomácia intézi sorsunkat a külföldön, többet megtudnak itthon véreink az áhított mezekről, viszont azoknak sorsát, akik eljutottak „az ígéret földjére“, szeretettel intézik majd. Eddig a sikeres mentést derék papok, tanítók, a modern idők apostolai és krisztusi lelkű, erkölcsű emberek intézték, nem dicsőségvágyból, de a magyarság nagy szeretetétől áthatva. Mi, a nemzet nevelői, sem dughatjuk homokba a fejünket, amikor nemzetünk, népünk sorsáról van szó. Ma már nincs meg a kiváló fejedelem: Bocskay István hatalma, hogy a nincsteleneket földhöz juttassa, főleg, hogy a megszállott területek kiüldözött, hontalanná tett népét csonka hazánk területére édesgesse. Ezért meg kell ismerkednünk azokkal a tájakkal, ahova Árpád népe elindult új hazát keresni, A háború előtt — a hivatalos feljegyzések szerint — 15—20.000-en lehettek kint Kanadában. A háború után ez a szám 80.000-re emelkedett, bár közben sokan átmentek az Egyesült-Államokba, meg vissza is jöttek. A kivándorlásnak a sorsa sehol sincs rózsákkal kirakva. Kanada meg éppenséggel nem az az ország, ahol könnyen lehetne boldogulni. Sőt ellenkezőleg. Akik elértek valamit, azok irtózatos és emberfeletti harcot vívtak meg a természettel. Mindegyik élete külön kis hősköltemény, amely megérdemelné, hogy az iskolában tanítsák,
