Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 8. szám - Hazai és külföldi irodalom

331

A következőkben az újjászületés útjára és tényezőire mutat rá a szerző. Az újjászületésben legfontosabb szerepe van a vallásnak. Egyedül a vallás képes visszavezetni a mai eltévelyedett emberiséget az élet igazi hétforrásához, az Istenben való hithez, amely a lélek szomját örökre csillapítja, amennyiben békességet, megelégedettséget, zavartalan boldogságot és megmérhetetlen erőt ad a léleknek. A keresztyén valláserkölcsi igazságok megismerése és elfogadása képesíti azután az embereket arra, hogy az államban örömmel engedelmeskedjenek a törvényeknek, a társadalomban az Istentől rendelt munkakörben híven teljesítsék kötelességüket és munkájuk gyümölcsét megelégedéssel, irigység és zúgolódás nélkül élvezzék. A különféle eszmékbe és eszményekbe vetett hitet is csak a vallás tudja megerősíteni az emberek lelkében.

Tehát az ember lelkivilágát kell megreformálni, ha azt akarjuk, hogy államban, társadalomban, családban, hazában, egyházban, általában a külső emberi intézményekben új, szebb és tökéletesebb élet kezdődjék.

Végül szól a magyarság elhivatottságáról az új korszellem kialakításában.

A munka, amely cikkek összefüggő sorozata, igen szép és tanulságos. Megfigyelései élesek, megállapításai találók. A mai korszellemet valóban híven fejezi ki rövid, élvezetes előadásban. Mindenki figyelmébe melegen ajánlom, aki szívén viseli hazája, egyháza és saját sorsát I

(Szarvas) Korim Kálmán.

Tettamanti Béla: A közösség gondolata Kármán Mór nevelés- elméletében. Értekezések a m. kir. Ferencz József tudományegyetem pedagógiai intézetéből. Uj sorozat. 2. szám. Szeged, 1928.

Alig van tudomány, amelyben az ellentétek oly élesen, olyan kézzelfoghatólag jelentkeznének, mint a pedagógiában. Nincs mesze az idő, amikor a saját bőrünkön tapasztaltuk, miféle végletesen különböző elvek követeltek maguknak utat az iskolába. Ha pedig messzebb tekintünk s elméleti és történelmi távlatban próbálunk vizsgálódni, meglepődhetünk az eszmék azon buja gazdagságán, amelyeknek mindenike komoly törekvést takar, mert világnézeten alapul. Nemrégen Theodor Litt próbálta ezeket osztályozni ilyen szempontból, de bizony neki sem sikerült — eddig legtömörebb átfogásában — egészen és ki- elégítőleg rendszerbe foglalni őket. Az élet aranyfája gazdagabban zöldéi, mint ahogy ez az éles szem is követni tudta volna. És még egy baj van: a más állásponton levő sehogysem tudja megérteni az övétől eltérő, vagy éppen ellenkező eszméket, önkéntelenül itt is, ott is becsúszik egy-egy hamis szín. Bizony nagy művészet elfogulatlanul tekinteni és jellemezni eszméket és eszményeket!...

Tettamenti Béla könyvét jól eső érzések közt olvashatja végig az ember: ért hozzá, hogyan kell szemlét tartani az egész cszmetáborok felett. Pedig ő a legélesebb két ellentétet parancsolja maga elé, amely a legtöbb pedagógiai törekvés közös nevezője lehetne: az egyéni (individuális) és — mint ő nevezi —: közösségi (szociális) nevelési irányzatot. Az elsőnek típusa, mint tudjuk, Herbait; a másik, korunk egyre erősödő állami életéből, központi törekvéseiből is érthetőleg, hatal-