Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 8. szám - Hazai és külföldi irodalom
330 szét nem holt világ, érzéstelen valami nála, hanem élettel teli, meleg élőlény. Testvérének tekinti a fákat, a búzaföld tápláló kebléről, a föld sóhajáról és millió torkáról, a fák lassú szívéről, a Nap vigasztaló kezéről beszél, ami nem pantheisztikus affektáltság nála, hanem természetesség, eredetiség, a természethez való viszonyának ábrázolása. Eddig növény volt c. költeményében járni tanuló kislányáról hiszi, hogy valamikor finomrostú növény lehetett, azért olyan törékeny, bájos, szeretetreméltó. Egészen szokatlan még ez a hang líránkban. A családról (Udvarunk), nagyapjáról, önmagáról (Varázsló), édesapjáról (Apám, Magvető) és édesanyjáról (Misztikus ünnepi asztal, Fehér vitorlavászon) emlékezik meg bensőséges ragaszkodás hangján; de anya nála a Nap is, az első anya a Föld, ami ismét azt az egyéni felfogását tükrözi, ami az Eddig növény volt sorokat mondatja vele. Ez pedig az a művészi érzékenység, amelyről a Nyugtalanság c. versében ír: „Oly nyugtalan vagyok, mint az örökké ingó magas akácok koronája ! Mi leng köröttem, óh, milyen örök szél, hogy gondolatom szüntelen dobálja?...“ (Mezőtúr) Dr. Boross István. Sass János: Gondolatok a mai korszellemről. Budapest, 1927. A könyvecske különlenyomat a „Vitézek és Gazdák Lapja" 1927. évi 46., 47., 48. és 49. számaiból. Szerző, amint a címből is kitetszik, a mai korszellemet vizsgálja. Kiindul a jelenségek megfigyeléséből és megállapítja, hogy korunkat az anyagelvűség jellemzi. Tudományban, művészetben, sajtóban, családban, társadalomban, államban többé nem a magasztos eszmék és célok vezetik az embereket, hanem egyedül a hasznossági elv irányítja cselekedeteiket, még azokat is, amelyek a humanizmus, a jótékonyság és erkölcsiség ruházatában jelennek meg előttünk. Az anyagelvűség következtében elveszítették értéküket a magasabb- rendű lelki, szellemi és erkölcsi javak. Hit, jellemszilárdság, elvhűség, önzetlenség, lemondás olyan fogalmak a mai ember előtt, amelyek letűnt korok lomtárába valók. Viszont innen van, hogy korunkban annyi a bűn, a korrupció, a lelki és testi nyomor, a gyávaság, a lezüllés és férfiatlan letörés. Az aranyborjú imádata, a hatalmi vágy, a fényűzés túlhajtása és az élvek megállásnélküli hajhászása kiégette a mai emberek lelkét, a belső értékkel együtt és a kielégítetlenség és az elégedetlenség örök tüzétől égnek, szenvednek és a legtöbbször megsemmisülnek. Korunk az átalakulásnak a korszaka. S míg egyfelől megállapítható, hogy ennek a kornak a jelleme az anyagelvűség, másfelől nem tagadhatjuk, hogy az ellenáramlat már megindult. „A történet tanúsága szerint ugyanis, amidőn egy-egy korszak jelleme még ki sem fejlődött teljesen, már vele párhuzamosan az ellenáramlat is felsarjad.“ Már a háború előtt derengeni kezdett az új kor hajnala. Erre mutatnak a különféle mozgalmak, amelyek az anyagelvűség bálványának uralmát akarják megdönteni.
