Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 8. szám - Hazai és külföldi irodalom

329

hiszemben, hogy minden új költő így kezdte, s néni valószínű, hogy ez is kivétel volna az általános szabály alól.

így mutat ki Németh László a Napkeletben Babits hatást Gulyás Pál lírájáról talán azért, mert egyik remek versét Dante utolérhetetlen fordítójához írta s ugyanabban az időben pedig Juhász. Géza a Debreceni Szemlében (A modern magyar líra összefoglalása) Petőinek Felhők versciklusát veszi összehasonlítása alapjául, ami homlokegyenest ellenkező sajátságokat sejtet ugyanezen fiatal művész egyéniségéről.

A Literatura nyári száma meg a Komjáthy—Vajda—Reviczky irodalmi szentháromság méltó utódját s igazi örökösét fedezte fel benne a Kiáltások ciklus néhány komolyabb alaptónusú, de egyáltalán nem sötét pesszimizmust lehelő versei alapján. Ezeknek a lírai daraboknak csak annyi közük van a pesszimizmushoz, mint Petőfi Felhők reflexióinak. Nehogy félreértés legyen e kijelentésemből, Gulyás verseinek semmi köze Petőfihez, de mint minden ifjú, Petőfi isi a legnagyobb optimista, átesett egy bizonyos lelki válságon, amely eredményezte nála a Felhők lírai korszakát.

Gulyás Pál az egészen egyszerű hangok megütésétől (Apám, Az ágy ábrándjai) a legbonyolultabb hangulatokig (A gond laLiirintu- sában, Termő rejtelem, A föld millió torka) mindent éreztető költeményeket válogatott össze e kötetben, Ez okozta kritikusainak félreértését, illetve azt a körülményt, hogy „a legellentétesebb származási elméletek pergőtűzébe“ állították.

E szintetikus ábrázolás mellett, Babits költői stílusával s érzelmi ráhatásaival ellenkező hangulat-gájzirok szöknek elő verseiből s érdemének tudható be, hogy az egyszerű megoldás helyett ezt a szintetizáló módszert alkalmazta könyvének összeállításakor, szerkesztésekor.

Kardos László, ki a szerzőt régebbről és alaposan ismeri, a Tiszántúli Hírlap IX, 21. számában már más szemmel tekint a kötetre. Kijelenti, hogy a Misztikus ünnepi asztalnak nagy jelentősége abban van, hogy általa a „magyar irodalom egy új költővel, egy új hanggal, egy új egyéniséggel lett gazdagabb.“

8—10 éve, hogy Gulyás Pál nevére felfigyelhetett a gondos iro- dalombuvár, vagy személyes jóismerőse s ennek az időnek régebbi termékeit egy sajátos, tárgytalan mélabú és szelíd borongás gyöngyharmata vonta be, amely a természet titkos erőiben, csodás jelenségeiben tudott csak igazán feloldódni.

Már ekkor szakított a divatos és mesterkélt műformákkal, merészsége nem a hüpermodern frazeológia rím, vagy rímtelenség túlzásaiban nyilatkozott, hanem a leegyszerűsített mondanivalók bűbájában, ami Erdélyi József líráját is olyan bensőségessé teszi.

A Viharban és Testvérgályák c. költemény-gyűjtemény több ifjú költő művei közt hozott már Gulyás Páltól néhány verset, de azóta hatalmasat fejlődött. Természetszeretete elmélyült, látóköre kibővült, érzésvilága nemesebbé alakult. Egyszerű, de emberibb formák, eszmék, gondolatok gyöngyszemeit fűzte föl pompás ékszerül e vaskos kötet költeményeiben.

Sokszor visszatérő motívuma a természet, a család. De a termé-