Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 7. szám - Megjegyzések
293 bői, holott most ugyané fok jelölésére a magaviseletből szabályszerű, s az írásbeli külső alakjából hanyag jelzést használunk. 3. Egy harmadik, tisztázandó (bár nem kétséges) kérdés a cserkészek függése az iskolák vezetőségétől. Sokszor automatikusan intézkednek, holott az iskolák vezetőit meg kellene kérdezniük sok ügyben. Gulyás József. 5. Nagy öröm nekünk, pedagógusoknak, ha irodalmunk remekeit képekben ábrázolva is bemutathatjuk tanítványainknak. Milyen tanulságos pl. Zichy Arany balladáihoz vagy Madách „Ember tragé- diájá“-hoz készült rajzainak kapcsán a költő és ábrázolóművész munkájának összehasonlítása. Az utóbbi években néhai Szabó Imre, hitsor sósunk, Erzsébet-pincéjében Petőfi „János vitéz“-ét festtette meg Sándor Béla festőművésszel igazán remekül. Nem követte ezt — sajnos — más; e napokban azonban jött Fáy Aladár festőművész-tanár Arany „ Toldi“-jának illusztrálásával. Mühlbecknek régebben készült ábrázolása után nagy várakozással, őszinte örömmel vettem kézbe e 12 lapot. Annál nagyobb volt csalódásom. A művész minden ének egy-egy, nem mindig jól megválasztott sorához készített rajzot. A rajz maga is — enyhén szólva — különös, hát még a színezés: mintha palettjáról minden szín elveszett volna: minden vörös és vörös itten. Vörös a farkas, a jó édes anya, Bence lajbija, kulacsa stb. Igen sajnálom, de ezt meg kell írnom, mivel iskoláinkba árusításra hozták a lapokat, s igazán szívesen terjesztenénk megfelelőeket a tanítványok között. Kiáltó szóval fordulok művészeinkhez: ábrázolják irodalmunk remekeit, de nem így! Itt is úgy áll a dolog, mint Shakespeare előadásával: Csak jól szabad ábrázolni, de mindenképen kell végre ábrázolni a legszebb műveket. B. D. 6. Az érzéki adatoknak a nyelvtanulással való kapcsolata tárgyában egy lelkész intézte hozzám azt a kérdést nem régen beszélgetés közben, hogy miképen magyarázom „A filozófia alaptanai“ c. könyvem azon kijelentését (327. I), hogy: „Hallás által megtanulhat valamely nyelvet az ember, azonban annál jobban, minél több másféle érzéki adat is segítségére van: látás, tapintás, szaglás, ízlés stb.“ — Ezen felsorolt érzéki adatoknak a nyelvtanulással való kapcsolatát világosan elénk tárja gyakorlati oldaláról kiváló pedagógusunk: Imre Sándor egyet, tanár által szerkesztett „Szülők könyvtára“ 6—8. száma, amely Kenyeres Elemér: „A gyermek beszédének fejlődése. Képeskönyvek. Gyermekversek és mesék. Idegen nyelvtanulás“ c. nagyértékű könyvét adja „nemcsak a szülők, kisdedóvónők, hanem a tanítók“ számára is. Ebben olvassuk (90. I.): „Leghamarabb és legkönnyebben sajátítja el a gyermek az érzékelhető• (látható, tapintható, hallható, szagolható, ízlelhető stb.) tárgyak, cselekvések, tulajdonságok, helyzetek és viszonyok nevét, ezzel szemben későn fogja fel és használja a nem érzékelhető, az elvont tárgyakat, cselekvéseket, tulajdonságokat, helyzeteket és viszonyokat jelző szavakat.“ — „A szó, a forma és szólás helyes elsajátításának főfeltétele, hogy megfelelő szemlélettel és élménynyel kapcsolatban merüljenek föl.“ (99. I.) — „A gyermek két nyelvet
