Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 7. szám - Megjegyzések

290

A fénykép-kezelésnek egy kellemetlen, rossz oldala mutatkozik nagy és nyugtalan viseletű osztályoknál a kikerülhetetlen terem-elsötétítés miatt. Ha ugyanis a tanár a fegyelem gyeplőszárát keményen nem tudja fogni, a bemutatott kép tárgyához fűződő szabadabb beszélgetés könnyen bosszantó szabadosságba, visszaélésbe csap át.

Aztán a „non múlta séd múltúm" fontos nevelői elv szintén kockán forog, mikor nem tartjuk szigorúan szem előtt azt a nevezetes követelményt, hogy a fényképnek csak annyi jogot kell adni, amennyi azt természete és haszna szerint megilleti. Fényképre csupán az való, ami a fogalomszerzést megkönnyíti és tényleg más úton a szemléltetése el nem érhető.

Csak így válik a fénykép a szemléltető oktatás becses segédeszközévé ! Azt vitatni azonban egyáltalán nem szabad, mintha a tanítás ak egyedüli, nélkülözhetetlen alapját, lehetőségét nyújtaná; ám mikor hozzá folyamodik az oktató, a fogalmak meglepő tisztulása, tanítványainak helyes látásra és szemléltető gondolkozásra történt nevelése, bizonnyal elég jutalma lesz.

Mezőtúr. Fejér Lajos.

Megjegyzések. 1

1. Három beszéd hangzott el a miskolci ref. gyűléseken, amelyek mellett szó nélkül elmennünk lehetetlen. A két elsőt dr. Baltazár Dezső püspök tartotta aug. 25. és 26-án, az Országos presbiteri értekezleten és az Orsz. Ref. Lelkészegyesület közgyűlésén, mint elnöki megnyitó beszédeket. Mindkettőben olyan meggyőző erővel, olyan határozottsággal, olyan pontossággal szegezte le a magyar reformátusok álláspontját magyar hazánk és magyar egyházunk szolgálatát illetőleg, hogy azokban minden igazi magyar református ember a saját gondolatait, saját érzelmeit, saját lelki világát láthatja, ismerheti fel. Lehetetlenségnek tartjuk, hogy akadjon magyar református ember, aki e beszédek hallatára így ne szólaljon meg: „Igenis, mi magyar reformátusok így érezünk, így gondolkozunk, így kívánjuk szolgálni hazánkat, egyházunkat, mint Baltazár püspökünk, a mi Istentől adott, Istentől lelki világossággal és bátorsággal megáldott vezérünk. Igenis, mi megyünk utána, bármily hangosan zúdulnak fel ellene azok, akik nem tudják, nem akarják, vagy nem merik meglátni a tiszta igazságot.“ A harmadik beszédet az ORLE közgyűlésén tartotta a mostani kultúrpolitikáról, a szegedi egyetem világnézeti tanszékeiről, a lelkészárvák, a Kalvineumok atyja: dr. Kiss Ferenc debreceni egyetemi tanár. Neki — úgymond — nem egy felekezet, de a felekezeti politikát folytató kultuszminiszter ellen van panasza, akinek politikája a magyar társadalom lelki békességét, az egész nemzet lelki harmóniáját veszélyezteti s a reformátusokat kultúrharcra kényszeríti a magyar kultuszminisztériummal szemben. Határozati javaslata, amelyet a közgyűlés