Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 7. szám - Belföldi lapszemle
285 A Dunántúli Protestáns Lap július 21-iki számában Fazekas Mihály : „42 iskolánk sorsa'1 címen a miniszter azon leiratával foglalkozik, melyben bejelentette az egyházi főhatóságoknak, hogy a csekély népességű elemi iskolákat megszüntetni, illetve ott, ahol több iskola van, más iskolákkal összevonni szándékozik, hogy ezáltal az államnak a népoktatás ügyére fordított kiadásai csökkenthetők legyenek. E rendelet csak a dunántúli ref. egyházkerületre nézve 42 iskola beszüntetését jelentené ! Fazekas M. logikus érvelés során kimutatja, hogy ez az intézkedés sem pedagógiai, sem állampénzügyi okokból nem helytálló. „A kultuszminisztérium 148,275.000 pengős költségvetési előirányzatából az az összeg, mely a fenti megszüntetni szándékolt iskolák fenntartására esik, oly csekély, hogy a megtakarítás nem áll arányban azzal a mérhetetlen kárral, mellyel ref. iskoláink beszüntetése jár.“ A Református Figyelő július 27-iki számában Karácsony Sándor figyelmet keltőén ír „Tizennyolcéves diákjainkról“ abból az alkalomból, hogy a középiskolai vallástanárok beszámoltak a most érettségizett diákok lelkivilága körül szerzett benyomásaikról. Karácsony megállapítja, hogy a vallástanárok által festett kép „sötét alaptónusú“. A vallás- tanárok kiemelik a ház, az atyák hibáit. A példa hiányzik. Amit az iskola épít, lerombolja a szülői ház. De az iskolának is vannak hibái. A gyermekek nem élnek öntudatos életet. Másolják tanáraikat és szüleiket a farízeizmusban. Azután a most érettségizett diák műveletlen, gyámoltalan a szellemi élet terén. Legnagyobb baja az ifjúságnak, hogy nem él öntudatos lelki életet. Egyéb főkárokozó a hazafias és vallásos jelszó-kongatás. E lelki-struktura következményei, hogy az ifjak a kör‘ nyezetbennem viselkednek nagyreményekre jogosító módon. Minden érdeklődésűk a fizikai életfeléfordul.Modortalanság, tiszteletlenség jellemzi őket. De akad derűsebb vonás is : némi tradiciószeretet. Sokak vágya egy szebb, jobb élet felé, néhány kivétel: komoly bibliaforgató, imádkozó diákok. Karácsony szerint a magyar középiskolát csak a diákélet misszionálása menti meg. De ennek feltétele a nevelők, az öregek újjászületése. Cikke megérdemli ev. vallástanáraink figyelmét is. Az Evangélikusok Lapja júliusi számában Diakónus szóvá teszi a kultuszminiszternek már feljebb is érintett leiratát. Cikkét így végzi: „Ev. hítvallásos iskolák községesítése vagy államosítása a falvakban azt eredményezi, hogy még ott is, ahol az evangélikusok többségben vannak, a kerikális községi vagy állami iskola átgyúrja a jövő nemzedék lelkét, ha nem tudja is klerikálissá tenni, de idővel az ottani ev. gyülekezetét desorganizália.“ A jövő útjain április-júniusi számában Wilker A. „Vergődő lelkek" címen a javítónevelés súlyos problémáját tárgyalja, le kell venni a bélyeget a javítóintézeti növendékekről. Maday I. az életuntak lélektanával foglalkozik. N. Füzcséry Kató pedig: az első eminenssel, aki nem váltja be mindig az életben, amit ígért az iskolában, különösen, ha beteges imperializmus, beteges önbecsülés van benne.
