Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 7. szám - Belföldi lapszemle
286 A Kísdednevelés júliusi számában Nagy Irén érdekesen ír e témáról: hogyan tehet eleget az óvónő az egészség legelemibb követelményeinek a kedvezőtlen körülmények közt levő óvodájában ? Bur- chard Bélaváry Erzsébet értekezése pedig: ..A gyakorlati munkák jelentőségéről a Montessori-rendszerű nevelésben“ szól. Megállapítja, hogy a Montessori-óvódákban és iskolákban bevezetett egyszerű gyakorlati munkáknak kettős nevelői jelentőségük van. Egyrészt fejlesztőleg hatnak a gyermek tevékeny erőire, másrészt eszközt nyújtanak neki arra, hogy a felnőttek világától függetlenítve önállóbb legyen. A Városi Szülők Lapja június 15-iki számában Kárpáti Ottó felhívja a szülőket, hogy gyöngelátású gyermekeiket írassák be a gyöngelátásúak iskolájába. Ungermann „A pofon“ ellen ír. P. Notécovot Cicille „Orvostudomány és pedagógia“ címmel ír nagyon tanulságosan. Rámutat az orvos és a pedagógus gyakori találkozására és kimondja, hogy kettejök közös törekvése meg fogja hozni az élettani nevelés rendszerét. (Pádagogie physiologique.) — A július 15-iki számban Vétek Kornélia sürgeti a háziasszonynevelést. Kovách Ferenc A nők testkultúrája című cikkében azt óhajtja, hogy a nők fokozottabb mértékben űzzenek testgyakorlást, atlétikát stb., mert mindezekre a nőnek éppoly szüksége van, mint a férfinak. Azt hisszük, hogy ebben az állításban mégis egy kis túlzás van. A Tanítók Lapja július 25-iki száma az idei közgyűlésre vonatkozó közleményeket tartalmazza. Dobai Sándor alelnöki megnyitójában örömteli szavakkal rajzolja a ref, tanítóság öntudatra ébredését, mely 3 év alatt értékes alkotásokat hozott létre. (Almádi üdülöház, hajdú- szoboszlói gyógyház.) Egy cikk a jubiláló Rákos Istvánt ünnepli. Törös K. befejezi a nőről szóló cikksorozatát, melyet könyvalakban fog kiadni. Gáspár Kálmán a nyolcosztályú népiskoláról ír, melynek felállítása szerinte nem forradalmosítás, hanem az életnek kérlelhetetlen szigorú követelése. A Néptanítók Lapja július 3-iki és július 17-íki számaiban Kemény F. Népszövetség és iskola címen ír. Rámutat arra, hogy a Népszövetség a maga céljaira felakarja használni az iskolát és vizsgálat tárgyává teszi azt a kérdést, vájjon iskolába való-e általában a nép- szövetség és a vele összefüggő számos probléma és hogy hazánk különleges helyzete mit kíván tőlünk. Szerző azt tartja, hogy elegendő, ha a Népszövetséggel kapcsolatos fontosabb fogalmakat a középiskolák felsőbb osztályaiban a földrajz és történelem tanításával kapcsolatban ismertetjük ; a tanító és tanárképzésben, továbbá a szabadoktatásí intézményekben egy lépéssel tovább mehetünk, a főiskolákon pedig a jogi oktatás keretében akár külön előadásoknak is helyet szoríthatunk. A másik kérdésre csak az lehet a felelet, hogy rámutatunk arra a szakadékra, mely a Népszövetség nemzetközi és a magyar iskola nemzeti politikája között van. Nem várhatják el, hogy mi olyan intézményér rajongjunk, mely a már égbekiáltó állapotok megrögzítését tűzte k
