Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 7. szám - Hazai és külföldi irodalom

280 Dr. Boross István: Karinthy Frigyes. (Tanulmány. Kiadja: Török könyvkiadóhivatal Mezőtúr. 1929. 131 !,) Ezelőtt három évvel a Nyugat folyóirat tanulmánypályázatán díjat nyert egy Karinthy Frigyesről irt esszé. Ez volt az első szélesen át­gondolt dolgozat, mely Karinthy egész oeuvre-jét s annak lelki gyöke­reit vette vizsgálat alá. Szerzője Kardos László, debreceni tanár volt. Most itt van előttem már egy kis kötet Karinthyról s ennek a munká­nak a szerzője is tanár. Ilyen auspiciumok mellett nem volna igen nagy túlzás azt jövendölni, hogy Karinthy Frigyes filozofikus Íróságát a fiatal magyar tanárgeneráció teszi majd a magyar közönségben emlékezetessé. Boross István könyvében elsősorban ilyenféle feladatkitűzést olva­sok. Gondoljuk csak meg, hogy ezt a könyvet Mezőtúron Írták, talán épen a magyar irodalmi élet kis darabja, a mezőtúri közönség számára is. Boross valóban a céltábla legközepébe célzott, mert szeme a vidéki magyar tanár kultuszmissziójára szegeződött. Kedves írója iránti lelke­sedését igyekezett másokévá is tenni s hiszem, hogy ez a lelkesedés minden olvasója lelkében nyomot fog hagyni. Karinthy gyermekéveinek rövid vázlata után a művek ismertetését és elemzését adja. Az olvasó e részekben igen alapos tájékoztatást kaphat Karinthy műveinek eszmei tartalma felől. Nem tartom azonban szerencsésnek anyaga csoportosítását, mely inkább a szokványos mű­faji skatulyázás felé hajlik s csak itt-ott tesz engedményeket az írói lélek fejlődésrajza érdekében. Kompozíciója így sokszor megtörik, tanulmánya zártságban veszít. Stílusában is van néhány elnagyoltság, elsietettség. Nem ártott volna a kötet végén levő bibliográfiát is telje­sebbé tenni. Ezeket a kifogásokat azért irom ide, mert meg vagyok győződve, hogy Boross Istvántól még egészebb tanulmányt is fogunk olvashatni. Egy a pedagógusokat érdeklő értékes megállapítását (amire egyéb­ként már néhányan szintén rájöttünk) még ide kell iktatnom. Azt mondja, hogy Karinthy ,,Igy irtok ti“ könyvének sok része igen alkal­mas eszköz a stilisztika-tanításban az egyéni stílformáknak a tanu­lókkal való megfigyeltetésére. Tudomásom szerint egy most készülő stilisztika már fel is fogja ezeket használni. Csak azt jegyzem itt meg, hogy ezek nem ,,stilus-utánzatok“, mint Boross mondja, hanem stíl-karikaturák. Kerecsényi Dezső. Dr. Ecsedi István: Általános földrajz. A tanító- és tanítónő­képző intézetek I. oszt. számára. Emberföldrajz és Európa politikai földrajza ugyanezen iskolák II. oszt. részére. Debrecen. 1928. Meliusz könyvkereskedés, Debrecen. A debreceni kollégium mingig világító fáklyája volt a magyar protestantizmusnak és a magyar művelődésnek. Tanárai nemcsak egy­szerű tanárok, hanem nagy nevelők, számottevő tudósok. Büszkesége ez nemcsak a debrecenieknek, hanem a magyar protestantizmusnak is. Éppen azért — ismerve az illető kartársak emberi szerénységét — nem is említjük fel névszerint őket. az illetékesek úgy is ismerik s értékelik őket — legalább is a szellemiekben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom