Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 7. szám - Hazai és külföldi irodalom
csak megjelenik egy fehérreverendás próféta, .akit sokan Isten egyenes küldöttjének tartanak,“ Megjelenik és Vörösmarty nagyszerű költészete új hangnemben csendül fel ajakén. Az új dalnok „két kézzel szórja szét szíve vérét“ és elindul csodálatos hódító útjára. Ez a fehérreverendás próféta pedig: Mécs László. — Mikor mindezt elolvastuk és átestünk az első kínos benyomás zavarán, egy leküzdhetetlen, kellemetlen kérdés támad bennünk: Hát ilyen hamar megérik egy író a próféta elnevezésre ?! Ilyen kevés kell ahhoz, hogy valaki bejusson a magyar lira legszentebb szentélyébe: Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Ady mellé ?! A második fejezet címe: Az örök gyermek. Itt is siet a szerző egy nagyon határozott, impozáns kijelentéssel lekötni magát és elvetni egy csomó téves ítélet magvát. „A Mécs László szeme még ma is az a bámuló, szép gyermekszem, mellyel három évtizeddel ezelőtt csodálkozott a világba" — mondja. Közben tíz-husz költemény elolvasása bárkit meggyőzhet arról, hogy a Mécs-versek általában véve sokkal erősebbek a gondolati megszerkesztés, mint a költői elképzelés tekintetében. A költő ép oly kevéssé örök gyermek, mint amilyen kevéssé próféta. A gyermek-kultusz és ezzel kapcsolatban a naiv érzésvilágnak a logikum fölé való helyezése olyan általános témái a modern irodalomnak, hogy azokat akár a szláv, akár a magyar szellemből közvetlenül is vehette a költő; nálunk Adyból, sőt Kosztolányiból, a szlávban bármelyik klasszikustól. Nincsen rá tér, hogy a tévedéseket pontról pontra kövessük. Az ismertető nagy következetességgel megy tovább az értékelésnek azon a téves útján, amelyre az első fejezetben lépett. Nincs szándékunk rosszhiszeműséggel vádaskodni, az azonban kétségtelen, hogy ez a tanulmány egészében céljatévesztett és minden viszonylatban hamis képet nyújt tárgyáról. Az értékek mindenütt erősen túl vannak becsülve. Még azt se veszi észre az ismertető, hogy nagyszámú idézetei kivétel nélkül nagyon is középszerű lírikust mutatnak és éles ellentétben állanak az olyanféle megállapításokkal, melyek szerint a költő: .egészen új vizeken evez és kibontakozó lelke előtt új világok nyílnak meg'" Az efféle nagystílű megállapítások gyakoriak és ezek által végkép eltorlaszolja az író maga előtt a tárgyilagos igazság útját. Üj vizekről, Új világokról beszél és közben nem veszi észre Ady elhatározó hatását kedvenc költőjére, holott a füzetben található idézetek is épen elégszer éreztetik Ady géniuszának nagy befolyását. A hallgatás ezen a ponton különösen feltűnő, mert az Ady-hatás ma a priori minden új lírikusunknál annyira feltételezhető, hogy még a negativ megállapítás is fontos. Farkas Gyula tanulmánya Mécs László kötészetének nem annyira ismertetése, mint inkább reklámozása. Nem mozdítja elő ennek a kétségtelenül jelentős és nagyon rokonszenves lírikusunknak helyes megismerését, sőt irreális túlértékelésével határozottan megtévesztő és káros hatású. Az efféle tanulmányok értéke mindig a bennük levő tárgyi igazságtól függ. A belső igazság itt hiányzik, épen ezért sikertelennek kell minősítenünk az egész füzetet. Fehér Gábor.
