Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 7. szám - Baki István, Dr. Holstein Gyula: A középiskolai tanterv és a ref. szellem
273 A középiskolai tanterv és a református szellem.*) i. A kérdés historikuma. A magyar tanárképzés szervezete szerint a négyévi szaktanulmány eredményeit, végső kérdéseit az ötödik évben a filozófia a többi tudományok eredményeihez fűzi s az egészet egységes filozófiai világszemléletté egyesíti; az elméleti és gyakorlati pedagógia pedig bevezeti a jelöltet abba a művészetbe, amely a szaktudás elemeit evvel a világnézettel összhangban átülteti az ifjúság leikébe. Állami törvényen alapszik, állami intézmények számára készült ez a rendszer, könnyen érthető tehát, hogy ezeken az államiaknak ismert feladatokon túl nem ment, a vallási tekinteteket pedig a felekezetekre bízta. Az állami egyetemeken képzett tanárság tudományos színvonaláról elég bizonyságot tesz e testület tudományos és művelődést terjesztő működése ; pedagógiai eljárásának eredményeit is eléggé kedvező színben tünteti fel az általa nevelt magyar intelligencia műveltségi foka. Hogy az egyházi és hitélet terén kevesebb, vagy alig számbavehető eredményt mutat fel, az a tanárságnak éppen csak tudományos irányú képzettségéből következik. A magyar alkotmányosság helyreállítása óta uralkodó szabadelvű felfogás nem művelte intenzíven a vallásosságot, s a nevelésben megelégedett általános jellegű jelszavak hangoztatásával. A kor általános szabadelvű felfogásából következhetett aztán, hogy a felekezetek se méltatták a vallásos kérdéseknek a tudományos téren való fontosságát eléggé és általában nem gondoltak a tanárságra készülő ifjúság egyháziasságával, hitéletével. Csak a szász evangélikus egyház és a szerzetes rendek vették gondjaikba tanárjelöltjeiket. Az a körülmény, hogy a kolozsvári bölcsészethallgatók egy része lakást kapott az ottani ref. theol. internátusbán, Budapesten pedig megalakult az 1900-as években a Bethlen Gábor-kör, alig változtatott az általános helyzeten. A tanárjelöltek magukra maradtak (s itt a protestánsokkal a nem szerzetes katolikusok is osztoztak), elszakadtak a hitélettől, csak tudományos képzésüket látták célul maguk előtt. A szaporodó állami iskolákhoz óhajtottak inkább jutni, amelyek bizonyos előnyöket is nyújtottak a felekezetiekkel szemben, hiszen azt látták, hogy a más állásban lévők is szívesen mentek a felekezetektől az államhoz. Természetes tehát, hogy a jelöltek közül azok sem készültek egyetemi éveik alatt egyházi természetű feladatokra, akik aztán egyházunk iskoláihoz jutottak. Nem láttak maguk előtt előre különleges *) A református konvent ág. h. ev. testvéreink nyomén elhatározta, hogy a református szellemnek a középiskolákban való ápolására és érvényesítésére egy tájékoztató és irányadó utasítás készíttessék. A tervezet elkészítésével az Országos Református Tanáregyesületet bízta meg. Az egyes tanári testületektől beérkezett munkálatokból közöljük itt a kérdést általánosságban megvilégosító alábbi részleteket. Főszerkesztő.
