Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 6. szám - Külföldi lapszemle
249 Külföldi lapszemle. Die evangelische Pädagogik c. folyóirat 1929. évi 1. számában G. Kerscheusteiner a tanítót mint nevelőt méltatja. A pedagógia szeretet, — úgymond — a leendő férfi szellemi értékéhez való szeretet és mint ilyen, közösségképző. Mihelyt pedig a szellemi értékek világa nyilvánul meg bennünk, akkor a szó tágabb értelmében vallásosakká lettünk, amennyiben valami egyénfelettit ismerünk el magunk felett és vele szemben kötelezettséget érzünk. Ezt az aktuális lelkiismeretet, kivált a pozitív vallások fejlesztik úgy, hogy a szükebb értelemben vett vallásos élet sem nélkülözhető a nevelésben. B. Bavink igen tanulságosan ír a vallástanításnak a természet- tudományhoz való viszonyáról. Nem tartja többé helyénvalónak az apologteikának eddig követett két módszerét. Az első pl. (Deunert, Riem, Belter, Hoppe) arra törekedett, hogy kimutassa az ősnemzés, vagy az ember állatvilágból való származásának a lehetetlenségét, míg mások, elvetve az ilyen részletmagyarázatokat, csak általánosságban vizsgálgatták a tudás és a hit ismeretelméleti alapját (Otto, Pfannkuche, Zeunzinger). Pedig a tkpi feladat a szintézis, a tudományos megismerés és a világ vallásos értékelésének egységes összekapcsolása. Ez azonban a kérdésbe jöhető tények és fogalmak filozófiai feldolgozása nélkül nem képzelhető, úgy, hogy a vallástanításnak ezekről tudomást kell vennie. Melegen ajánlja e célból Titius Natur und Gott c. müvét, mely kitűnő példája annak, hogy a teológus elfogadva a természettudományi ismereteket, mégis istenhívő álláspontját következetesen kifejtheti. A mai vallásos ember főproblémája a hit értékére vonatkozik. Ennél is a természettudomány és a teológia nézetét kapcsolatba kell hozni. A fajegészségtan kérdése is mutatja, hogy a természettudós, orvos, nemzetgazda és lelkipásztor egyformán meghallgatandók, hogy azt megnyugtatóan lehessen megoldani. A második szám kimagasló cikke Joh. Meyer tollából Luther kis kátéját méltatja. Vallásos sajátosságát abban találja (főleg a 3 első részben), hogy Luther benne az evangélium vallását nyújtja és ezt mindenkép komolyan veszi, megkövetelvén mindenkitől az Isten szolgálatába lépést. Alvín Schmidt a „Schullandheim“-ról ír és cáfolgatja az ellene felhozható érveket. Ha vannak is nehézségek anyagi vagy tantervi tekintetben, de a cél, hogy minden nagyvárosi tömegiskolának legyen állandó vidéki otthona, ahol minden tanuló, minden osztály néhány hetet eltölthet, olyan, hogy érte érdemes küzdeni. A III. füzetben W. Heienbrok mélyenjáró cikkben világítja meg a jelenkor neveléstudományának és a keresztyén pedagógiának a viszonyát. Ez utóbbival szemben ma csak a francia eredetű laicizmus (P. Lapic stb.) és az orosz bolsevizmus áll. Ellenben a nacionalizmus (pl. olasz fas- cizmus) vagy a naturalizmus (ennek új formája az „új európai nevelésügyi mozgalom") lényegileg nincsenek ellenséges viszonyban a keresztyén pedagógiával. Ennek megvilágításában a nemzet mint az isteni teremtés ténye tűnik fel, másrészt pedig ellensúlyozza a nacionalizmus túlkapásait.
