Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
242 resse, ahol találhatók. III. A modern világgazdaság természeti javai. További 17 oldalon megismeri a tanuló a bioszféra világgazdasági terményeinek jelentőségét közgazdasági szempontból, amennyire lehet, földrajztól mentesen. Okultató statisztikai adatokat kapunk a különböző gazdasági termények évi produkciójáról, a Földre, mint egészre összesítve, hogy így is biztosíttassék az adatok hasznavehetetlensége. Vájjon mit jellemez a tanulónak pl. egy ilyen adat: a földnek évi zabtermése 670 millió q-ra tehető ? Nem mondom, akkor, ha ismernénk a Mars bolygóét, vagy teszem Oroszországét, de ilyesmit már a könyv nem közöl, mert az földrajz volna. Ilyen adatok sokaságával öli a védtelen gyermek elméjét ez a könyv és összefoglal, összehasonlít, általánosít, következtet, okoskodik vigasztalanul. E fejezetben tanulunk az energia-gazdaságról is, „mert a modern világgazdaság elsősorban energia-gazdaság.“ IV. A kultúrszféra modern világképe. Az olvasó itt megütközik. Hát ez már mi? Hogy kerül ez egy földrajzi tankönyvbe? Ne tessék meghökkenni. Csakis itt kezdődik a földrajz. A 178 oldalas tankönyvből ez az utolsó 78 oldal nyújt némi földrajzot. Gondolható, milyen arányos beosztással! Középázsiának olyan területéről, mint Európa négyszerese, szó sem esik, mert az nem kultúrszféra! Nagyon jellemző a könyvre az első szakasz, amivel kezdődik: „A föld felszíni szféráinak érintkezésében (?) alakult ki a legváltozatosabb szféra, a bioszféra, amely az ember életére a legfontosabb. Talaj, víz és levegő nélkül nincsen sem növényi, sem állati élet. De viszont növényi és állati élet nélkül nem volna emberi élet sem a földön. Az összes szférák a legszorosabb kapcsolatban vannak egymással és a legváltozatosabb módon hatnak egymásra.“ Ebben a stílusban folytatódik tovább az egész tankönyv. Üres játék a nagy szavakkal és komolynak látszó banális fogalmakkal, amit megtanulni nehéz, ami megtanulva értéktelen. A szegény gyermeknek azonban mindezt meg kell tanulni, de a végén nem fogja tudni, hogy hol terem a banán, amit tízóraira majszol, nem fogja tudni, hogy hol dolgozik az osztálytársa édesapja, aki Buenos- Airesból küldött a fiának levelet és nem fogja tudni, hol van az a Kalifornia, melynek piros almáját télen a sarki boltos árulta. A tanuló rövidhullámú rádiójeleire válaszkártyákat fog kapni Ausztráliából, Kanadából, de ezeknek a távoli kontinenseknek földrajza már nem tárgya a tanítóképzők mostani tantervének, sem a földrajzi tankönyvének, az csak akkor volt, mikor az idegen világrészek még senkit sem érdekeltek Magyarországon Tormásközy. Ossendowskí: A sivatag népe. Utazás Marokkón keresztül. Fordította dr. Balassa József. Franklin társulat kiadása, Budapest. Ossendowskit már ismeri a magyar közönség, Ázsiáról, a szovjet, működéséről írt munkáiból. Mostani írásában Afrika északi részét, a franciák bírta részt ismerteti. A fehér ember eszének, akaratának, munkásságának fanatikusa a szerző. Mindenütt jobb sorsot, megelégedést, boldogságot vár, ahol a fehér ember megjelenik. Talán igaza is van, mert az ázsiai és afrikai hordák szervezeflenek, cselekvésre képtelenek, csupán a gyűlölet és a rablás, öldöklés vágya egyesíti őket néha-néha. Ezért nem tudnak megállani sehol a szervezett európaiakkal szemben.
