Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
243 Ha szervezetlen, gyönge a fehér uralom, pl. a portugál, spanyol, ott fellobban a lázadás, a harc, s ha Európa többi országai engedik, a színesek ritkán maradnak alul. Más a helyzet angol, francia, olasz megszállott területeken. Azok nemcsak zsákmányolnak, hanem építenek is. Afrika északi részét a franciák behálózták jó utakkal, autók szalagdálnak rajtuk. Példájukat követik az olaszok Tripoliszban. A népet földmívelésre tanítják, a hatalmaskodó arab vezérekkel szemben a francia hatóság megvédi a szegényeket, így mintegy beláttatják a néppel, hogy reájuk szükségük van és a nép rendesen nem is látja bennük elnyomóit. Egész más a módszerük, mint nálunk volt az osztrák—cseh hivatalnokoknak és mint újabban akár a megszállott területeken a csehek, románok cselekszenek. Nem felszínes turista leírás Ossendowski munkája. Történelem, néprajz, gazdasági viszonyok mindig ott vannak, hogy azokra támaszkodjék a politikum. Emberek vonulnak fel előttünk: hódítók és meghódítottak, behódoltak és csak alkalomra várók, de nyomukon megismerkedünk az igazi afrikai lélekkel, ahol az arab a berberrel és négerrel, a mohamedán a zsidóval már keveredett és a lobogó lelket, fanatizmust, gyűlöletet, leszereli a jólét, a test kultúrája. A sivatag rendszerint rablókat, bátor, nomád harcosokat nevel, ámde az eke, a kocsi, az autó, a repülőgép megöli a romantika világát és a vad kalózok ivadékai vasekével, traktorral szorgalmasan túrják a földet, miközben harci kalandok helyett a növényvilág ellenségeivel viaskodnak. Ez kétségtelenül a műveltség terjedésének eredménye, Ossendowski könyve — nem hiába újságíró a szerző — még romantikus szempontokból nézi Afrika bejárt részeit, kalandokra éhes, halmozza sokszor a fantasztikumokat, ámde az emberföldrajz művelője már látja a vasutaktól átszeldelt Észak-Afrikát, ahonnét Európa lakóit élelmezik. És ez a kedvesebb tájkép. Horváth Károly. Dr. Arató Amália: A direkt módszer a középiskolai francia nyelvtanításban. 1928. Dr. Arató az idegen nyelvek tanításánál három módszert különböztet meg: 1. a tisztán grammatikai vagy logikai módszert; 2. a gyakorlati módszert és 3. a direkt vagy psychologiai módszert. Hangsúlyozza, hogy az első módszernek csupán a klasszikus nyelvek tanításánál lehet helye. A második módszer népszerűségre törekedik és nincsen tudományos alapja, teljesen mellőzi a nyelvtant. A harmadik módszer, mely újabb keletű, tudományos értékű : lélektani vizsgálatokon alapul. Nem veti el a nyelvtantanítást sem, de csak a legszükségesebbre szorítja azt. A módszernek főkövetelménye, hogy a tanulókhoz intézett élő francia beszédnek minden szava közvetlenül képzetet, fogalmat keltsen, minden mondathoz ítélet kapcsolódjék. Ügyesen védi a direkt módszert, megállapítja a követendő tanmenet sorrendjét és azon tényezőket, melyek a tanítás sikerét előmozdítják. Dr. Arató második értekezése : A módszer kérdése a középiskolai francia nyelvtanításban. (Megjelent a „Jövő Ütjain‘‘-ban.) A szerző megállapítja, hogy idegen nyelvek tanításánál egyik legnehezebb
