Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 6. szám - Dr. Láng Margit: A művészettörténettanítás módszere
237 rúját nyújtjuk Méltóságodnak, kérjük a mindenhatót, tartsa meg sokáig, hogy erejét és életét hosszú ideig szentelhesse még tankeríiletének, az egész magyar nevelésügynek és közművelődésnek javára és felvirágoztatására! „ „ S. Szabó József. A művészettörténettanítás módszere. A művészettörténettanítás hivatalos beiktatása a kötelező tantárgyak közé az új leányközépiskolai tantervben, mely azt a leány- gimnázium két osztályában (V. és VI.), a leányliceum és leánykollégium négy felső osztályában (V—VIII.) teszi kötelezővé, nemcsak a szakemberek szűk világában, hanem a müveit nagyközönség tágabb körében is élénk helyeslést váltott ki. A gondolkodó ember, műveltségében mindig valamelyes hézagot érzett. A középiskola, mely tudományos továbbképzésének, irodalmi műveltségének alapjait megvetette, művészi nevelést, művészeti élvezetekre előkészítést nem adott neki, ebben a tekintetben mintegy cserbenhagyta. Pedig éppen ez a hézag tölthető ki kellő vezetés nélkül legnehezebben. Ennek teljes pótlása csak különösen kedvező, külső és belső körülmények közt lehetséges és aránytalanul nagy idő- és erőpazarlással jár. A művészi alkotásokkal szemben vagy teljesen tájékozatlanul áll, vagy hibás szempontok szerint itél, tudományos és irodalmi érvényű mértéket alkalmaz és élvezetét ezáltal megzavarja. Az öröm, melyet ezen helyén való hivatalos intézkedés keltett, általános ugyan, de nem egészen zavartalan és a pedagógusoknak súlyos gond szakadt a nyakába. A hivatalos tan terv nagyon átgondoltan, és pontosan jelöli ki ugyan az anyagot és az ehhez csatlakozó, még meg nem jelent utasítás, mivel ugyanazon kiváló szakember kezéből kerül ki, bizonnyal szintén erős támasza lesz a tanárnak. Mindez azonban nem pótolhatja a biztos módszer hiányát, mely csakis hosszú tapasztalaton alakulhat ki végérvényesen. Az irányelvek csak nagyjából jelölik ki az utat, melyet követnünk kell. Az egyetemeken, művészeti főiskolákon alkalmazott módszer a középiskolai tanításra nem húzható rá: más a cél, az anyag és a pedagógiai eljárás. Gyakorlati tapasztalat híján tehát egyelőre csakis tapogatózva lehet elindulni és ennélfogva minden gyakorlati kísérlet, mely eddig ebben a tekintetben történt, tanulságos lehet azon iskolákra nézve, melyeknek ilyen múltjuk nincsen. A pesti evangélikus egyház 1920-ban felállított, Lyceumnak nevezett hároméves továbbképző tanfolyamának rendes tárgyai közt szerepelt heti két órában a művészettörténet. Tanterve, tanmenete és módszere az iskola kísérleti jellegének megfelelően egészen szabadon, mintegy magától alakult ki. Most, hogy ez a mi ú. n. lyceumunk az 1927—28. tanév elején az állami tanterv megszabta leánykollégiummá alakult át, már hét éves gyakorlatra tekinthet vissza, hét év tapasztalataiból okulhatunk.
