Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 6. szám - S. Szabó József: Ady jubileuma

236

Az egyes emberek jubileumának nem az eltöltött esztendők meny- nyisége, „olcsó időnek hasztalan soka“ adja meg jelentőségét és nem is az elfoglalt állásnak társadalmi értékelése, vagy a ranglétrán való fokozata. Ahol csak ezt ünneplik, ott a jubileum a puszta évekhez kötött, sablonos megemlékezés, — minden megragadó szín, mélyebb érzés és szívbeli melegség nélkül. A jubileum akkor válik igazi ünneppé, ha a jubiláns egyénisége, élete és működése ad annak tartalmat és jelentőséget.

A Méltóságod egyéniségében olyan megnyerő vonásokat látunk, amelyekkel személyét vonzóvá tenni, állásának súlyát és értékét emelni képes. Meg tud hódítani mindenkit nyájasságával, udvariasságával, tapintatosságával, közvetlenségével. Nem burkolózik előkelő hivatalának nimbusába, hanem leereszkedő, kedves, megértő és segítő mindenki irányában azzal a nagyképűségtől, pózolástól és nagyralátástól mentes mesterkéletlenséggel és jóindulattal, mellyel embertársát megbecsülni, munkáját kellőképen értékelni s fogyatkozásait is szeretettel elnézni képes. Mi, igazgatók, elsősorban érezzük c's tapasztaljuk mindezt s ezért fordulunk most feléje őszinte tisztelettel és ragaszkodással és ezért találjuk jubileumi ünnepét olyannak, amely megtölti szívünket színnel, fénnyel, melegséggel.

De a Méltóságod életében és működésében is olyan magasabb erő és hatalom nyilatkozik, amely előtt tisztelettel és elismeréssel kell meghajolnunk. Tehetsége és képzettsége révén ifjan belejut a nemzet nevelőinek kiváló gárdájába s a fejlődő gyermeki lélek formálása mellett mint az Országos Középiskolai Tanáregyesület egyik fontos factora, közlönyének szerkesztője, irányítólag hat a magyar középiskolai tanügyre és tanárságra. Majd mint főigazgató, egy iskolakerület tanügyének élére állíttatván, itt olyan időben mutatja meg vezéri hivatottságát, aminőt még hazánk soha át nem élt. Amidőn — a költő szerint — „komoran feke- tedtek az ormok“ ; amidőn zűrzavaros viszonyok között a romok alól kellett összeszedni a hazával és nemzettel együtt széttört lelkét és egységét a magyar intelligencia, a magyar vezető osztály iskolájának és tanárságának, akkor jött Méltóságod az ellentéteket kiegyenlítő, a csüggedő szíveket bátorító, a divergens erőket összefogó, a leromlott intézeteket fölemelő munkájával. Olyan végzetteljes korban tett a magyar nemzeti közművelődésnek és tanügynek széles körben fontos és hasznos szolgálatot, amikor az évek súlya Atlaszteherként nehezedett a vezető férfiak vállára,

Jól esik nekünk most minderről bizonyságot tennünk és látnunk, hogy Méltóságod immár nyugodtabb körülmények között, egy keserves decennium megpróbáltatásai után az eddigi nemes hevülettel, töretlen ambícióval és energiával „szolgálja a műveltség szent ügyét, terjesztve a mi szép, hasznos, nemes; mi szívet, elmét von, javít, emel s kezéből a mag nem sziklára hull, de jó földben gazdag termést mutat." (Tompa). És mindezekért a jutalom nem „csinált s olcsó kitüntetés", hanem a legszebb és legdrágább, amit embertársaitól nyerhet, a közbecsülés.

Midőn mostani jubileuma alkalmával mi, akik legközvetlenebbül ismerjük, ennek a közbecsülésnek a szeretet virágaival ékesített koszo-