Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 5. szám - Külföldi lapszemle

206

A gyermek c. folyóirat 1928. 1 —10. számában fontosabb cikkek: A pedagógiai biológia (Nagy László), A gyermekkori hazudozás (Hra- bovszkyné Révész Margit), Üj Itália és Róma a gyermekekért (Vaermér E.). Sz. Ö.

Külföldi lapszemle.

Lehrproben und Lehrgänge. 1928. 3-ik füzetéből válogatott cikkek.

1928. I. H. 2. Die geistigen Strömungen auf dem Gebiet der neueren Litteratur- Wissenschaft stb. cimen dr. T. Kuberka tanügyi tanácsos értekezik. A XIX. és XX. századbeli német irodalomtudomány fejlődése, úgymond, három szakaszra osztható. Az első 1870-ig, a német idealizmus fényes korszakával van szoros összefüggésben. Az értékelő ítéletek ekkor nem annyira az irodalmi anyag nyugodt s tárgyilagos szemléletéből, mint inkább részint politikai, részint vallásos meggyőződésből fakadnak, ennélfogva szigorúan tudományos alap nélkül szűkölködnek.

Ezt megteremteni és vele az irodalomtant igazi tudomány rangjára emelni, a következő időszak feladata, amely időszakot a tudományos positivizmus nevével szoktak illetni. A természettudományi szellem és módszer meghonosodása jellemzi ezt, két elevenbe vágó követelménnyel : egyik a tények gondos megállapítása, másik a tények és tény- sorozatoknak ok és okozatszerű szoros egybefűzése. Innen a szöveg- kritikához és forráskritikai kutatáshoz való erős hajlandóság (Taine millieu-elmélete).

A positivismusra, 1910 körül az új idealismus vagy új romantika korszaka következik (Dilthey, Bergson hatása). A német irodalomtudomány menete ezzel új irányba igazodik, Az irodalomtörténet képe aristokratikus vonásokat ölt s egyszersmind egyetemes jellegű lesz, 3 komoly tényezővel, milyenek a fajiság, az eszmei tartalom és az őseredeti, teremtő egyéniség. Ez az új cél felé törő irány üt az újabb irodalomtudományra — bölcseleti bélyeget.

Majd tisztázni akarja a szerző tüzetesen, hogyan változott, alakult ki fokozatos fejlődésben a német irodalom világképe.

A sor élén Lessing-nek, a német szellem felszabadító hatalmasságának fényes alakja áll. Az ő színe, ragyogása, értéke bizonyára máig ugyanaz, változatlan; ám annál inkább módosultak a németeknek a francia klasszicizmus lényege és jelleméről alkotott képzetei. Hogy a francia költészet kényszer jellege a német szellemi élet területén feloldódott, megszűnt, az tisztán Lessing érdeme. Az ő működésének azonban, a negativ jelentőség mellett, positiv oldala is van. A költői alkotás törvényszerűségeit, szabályait az Aristoteles Poétikájában kereste és találta meg s magát annak tekintélyével födözi szüntelen.

Utána Herder derített új korszakot a német irodalmi életre; külö-