Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 5. szám - Külföldi lapszemle
207 nősen meglátszik ez a lángész és az eszthetikai szabályok egymáshoz való viszonyának a Lessingétől eltérő felfogásán. Maid a felvilágosodás, a „Sturm und Drangperiod“ és a klasszicizmus kapcsolatát fejtegeti a cikkíró. 1600 körül, a nyugateurópai emberiség fejlődésében — úgymond — korszakalkotó változás állott be. Nemcsak a földrajzi világkép módosult, hanem egyúttal a középkori egyház thomistikai (Aquinói sz. Tamástól megszabott) világszemlélete is megsemmisült. A renaissance és reformáció új életfelfogást teremtett. A német irodalomtörténetben ekkor valami újszerű elem jelenik meg, az az életgazdagság és életmélység, amely a régi formákat szétfeszíti s szabályokkal, törvényekkel egyhamar ki nem meríthető. Az ismeret helyébe a megélés, az élmény lép. Mig a felvilágosodás az értelmet, a „Sturm u. Drang pedig az életet tette korlátlan hatalommá, a klasszicizmus úgy tűnik fel mellettük, mint a kettőnek összetétele, maga az átalakított élet. A klasszicizmus után a romanticizmusról beszél Kuberka. A romantika, ő szerinte, az összhangzatos emberiesség klasszikus eszményével a végtelen életáradást, az utána való törekvést állítja szembe. A klasszikus ember, folytatja ügyes ellentétekkel, a súlyt, kormányt a maga jól rendezett személyiségében, önmagában hordja, a romantikus — a világ szüntelen zajló áramlatán úszik. A létet amaz Apollóinak, emez Dioni- zusinak érzi. Amaz mérték, egység felé tör, emez mozgás, végtelenség után sovárog, amint a klasszikus és romantikus költészet ellentétes volta is tükrözi, Rend, összhang jellemzi azt, az érzelem határtalansága ezt. Mondani valóját a realizmusról egész rövidre fogja az értekező. A gazdasági és szellemi szabad légkörben mozgó arisztokrácia súlyos tételeinek helyébe, a polgárságot, sőt a munkásosztályt izgató nehéz kérdések kerültek. De még inkább a XIX. század tudományos nézetei hatottak oda, hogy az ember szabad akarati elhatározását szükebb korlátok fogják körül és a múlttól, a környezettől való függése öntudato- s'abbá váljék s mint önkormányzati személyiség egyre veszítse az értékét. Hogy az ember a magában való hitet visszanyerte, az — Nietzsche müve. Az „Übermensch“ erkölcstana tehát nem jón-rosszon úgyahogy átsegítő elmélet. A személyi eszmény jelentőségét a németek, a „heroiz- mus" nyomatékkai hangoztatott jelszavában látják és a naturalizmusnak szimbolizmusba átfordúlását egyenest a Nietzsche érdeméül tudják be. Uber Behandlung von Quellen im Geschichtsunterricht. 3 f. 5. A, Oelsner tanügyi ülnök, hosszas tanári tapasztalatok alapján gyakorlati tanácsokat kíván adni a forrásmüvekre támaszkodó történet- tanítás menetéről és módjáról. Első fontos .követelmény szerinte, hogy a források maguk a tanítványok kezében legyenek. Nyomban megfelel az önként támadó kérdésre is: a segédmunkák honnét, hogyan szereztessenek meg? (költségvetési feleslegből, a fiúk félre rakosgatott filléreiből, ifjúsági előadások jövedelméből stb.) A hasznavehető forrásművek kikeresgetése sem kis gondot okoz — folytatja. Legjobban azok értékesíthetők, amelyek egy korszak poli
