Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 1. szám - Megjegyzések
13 csupán a hang ereje, terjedelme, hanem inkább annak tudatos fegyelmezése és különösen kifejező képessége elégíti ki. Sok ragyogó, nagy énekhang hűvösen hagy bennünket, míg esetleg más, kisebb terjedelmű, egyéni varázsával és intellektusának művészi közvetítésével elbájol és megfog. Senkiben sem akarunk hiú reményeket ébreszteni, annál kevésbbé, mert valamely énekes érvényesülése a legragyogóbb általános rátermettségen kívül még annyi egyéb, szerencsés körülménytől is függ, hogy azt előre garantálni — lelkiismeretes mester — soha sem meri. Csupán annyit kívánunk hangsúlyozni, hogy bizonyos mértékig minden egészséges hang fejleszthető és hogy nem egy közismert énekesről tudjuk, hogy. csupán magánhasználatra tanult énekelni. Aki tehát elég muzikalitást és igazi belső ösztönzést érez az énekléshez, önmagát rövidíti meg, ha legalább kísérletet nem tesz ez- irányban. Mert mindentől eltekintve: az a stúdium, aminek célja és eszközei is a muzsika — ami feltétlen egészséges, testi és lelki fegyelmezettségre vezet s emellett a figyelmet állandóan a művészi szép felé irányítja — olyan időtöltés, ami önmagáért is célja és gyönyörűsége lehet annak, akit hajlamai ebbe az irányba terelnek, Az a lelki kielégülés, amit akár egy kedves virágének, vagy egy csendes kápolna homályában felcsendülő Ave Mária szerez az énekesnek, bőséges jutalmat jelent a stúdium esetleges fáradalmaiért. Ahogyan tehát minden épkezű és hallású ember néhány évi szorgalmas tanulással bármelyik hangszeren elérhet egy bizonyos elfogadható színvonalat, ép úgy minden normális, kellemes hang megfelelő képzés és gyakorlás utján eljuthat olyan színvonalra, ahol önmagának és másoknak is nemes élvezetet szerezhet. (Budapest) Zábrákné Uhlig Julia. Megjegyzések. 1. Párhuzamos tanszékeket akar állítani közoktatásügyi miniszterünk a szegedi egyetem azon világnézeti tanszékei mellett, amelyeket nem r. katholikus tanárok töltenek be ezidőszerint s az új tanszékekre r. kath. vallású tanárokat nevez ki, még pedig azért, hogy az apácarendek egyetemre járó növendékei miatt az apácarendek főnöknőinek vallási aggodalmaik ne legyenek. így mondja ezt a miniszter úr a Nemzeti Újság 1928. dec. 16-i számában megjelent „Erkölcs és tudo-i mány" c. cikkében. Ha nem ö modaná, nem hinnők el. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az út, amelyre a miniszter úr lépni kíván, egész bizonyosan felekezeti harcokra vezet. Azért reméljük, hogy fenti szándékát nem valósítja meg. Hiszen világos, hogy az egyetemek világnézeti tanszékei nem arra valók, hogy felekezeti szellemet ápoljanak, terjesszenek, nem arra valók, hogy egyes felekezetek szócsövei legyenek. A hivatása magaslatán álló egyetemi tanár
