Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 5. szám - Haberehrn Gusztáv Adolf: Az énektanítás fontossága
190 tanulókról beszél. Az énekoktatás e szerint csak a kiválasztottak részére volna fenntartva? A javaslat 1. pontja azt kívánja, hogy az ének a középiskolai rendkívüli tárgyak sorából kiemeltessék, Pintér Jenő: A magyar középiskolák igazgatásának kézikönyve című művében a III. fejezet 50. §-a így szól: „A törvényesen megtartott rendes tárgyak tanulása alól felmentésnek helye nincsen, kivéve testi fogyatkozás miatt a testgyakorlás, az ének és a rajz technikai része alól. Az ének és rajz technikai része alól felmentett tanulók azonban e tárgyak elméleti anyagából kikérdezendők és osztályozandók. “ Ügy gondolom, ha az ének egyszer a rendes tárgyak közé kerül, akkor itt mindenkire nézve kötelezővé válik. Ezt a kötelező tárgyat pedig mindenkinek kötelessége tanulni. Itt a karénektanítás, az ének technikai része mellett, még olyan óráknak is kell lenniök, amelyekben az énekelmélettel is foglalkozhatnának. A határozati javaslat 3. pontjára tett megjegyzések ugyanezen javaslat 5. pontjában foglalt „ugyanilyen módozatok“ kifejezésére is vonatkoznak. A javaslat 7. pontja épen az ellenkezőt célozza, mint amit vele rendes körülmények között el kellene érni. Nem lehet ilyen irányú alternatívát felállítani, hogy csak akkor alkalmaztassák a középiskolákban rendes énektanár, ha a tantestület valamelyik rendes tagja az énektanítást nem látná el, hanem épen fordítva, elsősorban legyen rendes énektanár s csak akkor, ha ennek beállítása leküzdhetetlen akadályokba ütköznék, tanítsa a tantestület egyik erre alkalmas rendes tagja az éneket, de csak ideiglenesen és csakis addig, amíg mód kínálkozik az énektanári állás rendes énektanárral való betöltésére. Én a javaslat ezen pontját a következőképen alakítanám át: a középiskolákban az énektanítást rendszeresített énektanári állásokon működő rendes énektanárok látnák el s amennyiben jelenleg még olyan nincsen, ideiglenesen a tantestület valamelyik rendes tagja tanítaná mindaddig, amíg az énektanári állást rendes énektanárral be nem töltik, A betöltésnek 1929. szeptember 1-től számított 3 éven belül be kell következni. A határozati javaslat 8. pontja nagyon helyesen kimondja, hogy a középiskolákban működő zenetanár megfelelő díjban részesítendő. Ide azonban fel kellett volna venni az énektanár díjazását is, nehogy a dolognak olyan látszata legyen, hogy az ideiglenes énektanár, aki esetleg a rendes tanárok sorából kerül ki, az éneket díjtalanul köteles tanítani. Minthogy a határozati javaslat 10. pontja magától értetődő dolgot tartalmaz, úgy ezt a pontot feleslegesnek tartom. Sokkal célszerűbb lett volna helyette az énekoktatás sikeres tanításának biztosítása érdekében énekszakfelügyelők kinevezését javasolni, mert e körül fordul meg az egész javaslat végrehajtása. Általánosságban az az eredmény szűrődik le, hogy az egész javaslat vajmi keveset törődik azzal, hogy már most is akadnak olyan középiskolák, ahol az éneket jóval nagyobb óraszámban tanítják és már a múltban is tanították, mint azt a javaslat kívánja. A javaslat olyan minimumot vesz fel, amely, ha valóra válik, csak veszélyeztetné azon iskolák eredményét, amelyek ma az énektanítás terén vezetőszerepet visznek. Felesleges itt hangsúlyoznom, hogy nem az állami, hanem a felekezeti iskolák azok, amelyek az énekoktatást megbecsülik, istápolják
