Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 5. szám - Haberehrn Gusztáv Adolf: Az énektanítás fontossága
Az énektanítás fontossága a III. egyetemes tanügyi kongresszuson elhangzott középiskolai énekügyi javaslattal kapcsolatban. Nap-nap mellett keletkeznek újabb, meg újabb dalos egyesületek, amelyek a magyar dal szakszerű művelését tűzik ki célul, feltalálván benne a társadalmi béke, az eszményibb gondolkodás, a haladottabb kultúra, a nemzetibb öntudat és hazafias érzés nagy és magasztos eszméinek előbbrevitelét, fejlesztését és ápolását. Ez a tényező, amely a dalos egyesületek szellemi életét intézi, ma már országos fontossággal bíró közügy és nemzeti érdek s így nyilvánvaló, hogy ennek minden téren való támogatása kívánatos. Anyagi támogatást mi nem tudunk nyújtani, ez az állam feladata, de erkölcsi támogatásban feltétlenül részesítenünk kell azt. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogyha az iskola padjaiból kikerülő tanulóinkat úgy képezzük és irányítjuk, hogy azok később képesek legyenek egy-egy dalos egyesület megszervezésére, összetartására és eseíleg vezetésére is. Ezt véleményem szerint csak úgy érhetjük el, hogyha tanulóinkkal már a középiskolákban megkedveltetjük a magyar dalt, úgyhogy később majd önként keresik az alkalmat a magyar dal fejlesztésére és művelésére. — Nézzük már most közelebbről a középiskolai dalosügyet. Ha végig pillantunk a középiskolák énektanításán és némi figyelemmel kisérjük azt, arra a nem -épen örvendetes tapasztalatra jutunk, hogy csak elvétve akad iskola, ahol bővebben foglalkoznak az énektanítással. A legtöbb intézetben mostoha gyermekként kezelik az éneket, megtűrik a többi tárgyak mellett oly módon, hogy heti egy-egy órát biztosítanak számára. Nem is lehet azon csodálkozni, ha az énektanítással oly keveset törődnek, mivel általánosan elterjedt felfogás: „énekelni mindenki tud, akinek hangja van, úgyhogy azt tanulni felesleges“. Ezen állítás helyessége mellett leghathatósabb és legmeggyőzőbb bizonyíték gyanánt felhozzák, hogy ünnepélyrendezéskor egy hevenyében összeállított énekkar még mindig megfelelt feladatának. Arra a kérdésre azonban már adósok maradnak a felelettel, hogyan ment végbe és milyen hatást keltett az előadott dalmű. Zeneesztétikai és pedagógiai szempontból tulajdonképen az utóbbi kérdés a fontos, mivel itt tűnik ki a tanulók készültsége és fegyelmezett iskolázottsága. Voltaképen kétféle képzetsorral lehet az énektanítást kezdeni: vagy előre látjuk a hangjegyek képét, ezek a látási, vizuális képzetek; vagy előre halljuk az elénekelendő hangokat, ezek a hallási, akusztikus képzetek.
