Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 1. szám - Vitéz Réz: Cserkész-tanárokról
10 Cserkész-tanárokról. Lezárul egy esztendő és ilyenkor egyesületek, társulatok, testületek stb. beszámolnak évi munkájukról. Erről akarok én is röviden beszámolni ; és noha a tanárok iskolai munkájuk eredményit az iskolai év végén mutatják be és én tanárok működéséről akarok szólni, azért mégis most, a polgári év végén, aktuális, mert cserkészmunkáról és annak eredményéről van szó. Két dolog késztetett a cikk megírására: a Magyar Cserkészszövetség most ősszel tartott országos közgyűlése és az 1929. évre szóló cserkész-naptár statisztikai adatai. A közgyűlésen, az Akadémia nagytermében, sok száz cserkésztiszt gyűlt össze, mind vezérek, komoly beszámolóra ; az egész olyan volt, mintha mindenki lelkiísmeret-vízsgálatot tartott volna. Az ő munkájuk nem kisebb jelentőségű az életre-halálra menő harc vezéreiénél, mert az egész életre szóló erkölcsi alapot fektetik le és építik tovább. Hiába vonszolja valaki puszta életét, ha nemes tartalma nincsen ! A cserkészet fiatalon, erősen fogja meg a lelket, s közvetlen érintkezési módjával, a vezéreknek a fiúkkal, hasonló körülmények közt való együttélése a kirándulásokon és a nyári nagytáborokban, mélyebb, maradandóbb nyomokat hagy a fiú életében, cselekedeteiben, mint a pedagógia eddigi módszerei és intézményei. Ezt bizonyítja, egyebek közt, az is, hogy a világ összes cserkészeinek 78’5 u/o-a a bölcs kormányzatú Angliában és a viáguralomban nagy ellenlábasának, Amerikának földjén él, ahol az egyetemeken a cserkészetnek tanszéke van. A vezető személyes példája döntő; s aki a vezérek e gyülekezetét látta, lehetetlen, hogy meghatottság nélkül távozott volna az ünnepélyes, komoly hangulattal és nagy akarással telített negyteremből. És e vezérek és fővezérek több mint egyharmada (36'6 u o) tanár volt! Ha meggondoljuk, hogy a cserkészeszme: magyarabb magyart, emberebb embert nevelni, megvalósításának ilyen döntő-nagy részét a magyar intelligencia e majdnem legrosszabbul fizetett osztálya ingyen végzi, akkor nem mehetünk el mellette szó nélkül. Ezért írtam én is ezt a néhány sort! A dicsekvés elítélendő, de a jól végzett munka eredményének bemutatását és követendő példának való odaállítását nevelő szempontból kívánatosnak kell tartanunk. A cserkész-tanárok nagy áldozatot hoznak: föláldozzák szünidejük legnagyobb részét: s hogy mit jelent ezen az idegölő pályán a vakáció, avval teljesen tisztában vagyunk. Ez a nagy áldozatkészség a nevelésben értékesíthető. Nem árt, ha elsősorban mi tanárok tudomásul vesszük saját munkánkat és annak fontosságát, mert szerintem nem kis részben a tanárok túlságos szerénysége az oka annak, hogy a tanárt társadalmilag a többi egyetemet végzett ágak után emlegetik; az ilyen nagyarányú és nemzetfenntartó, léleképítő munka, amely a háború után eldurvult erkölcsök idején világító fáklyaként állt a sötét éjszakában, méltán nagyobb önérzettel tölthetné el a tanárt. Még azok is, akik hivatásuknál fogva hozzánk hasonló ideális eszmekörrel bíró pályán működnek, megközelítőleg sem veszik ki részüket olyan arányban a cserkészvezetői munkából, mint mi; pl. a lelkészek 8'3, a tanítók 6'6%-df képezik a cserkésztiszteknek.
