Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 1. szám - Zábrákné Uhlig Júlia: Kiből lehet énekes?
11 Ha tekintetbe vesszük, tanárok, hogy Európában csak a nagy angol birodalomnak (582.000) és Olaszországnak (27.901) van több cserkésze a nemzetközi cserkésziroda statisztikájában, mint nekünk (27.600) — utóbbié alig több, — hogy nemzetközi cserkészösszejöveteleken és versenyeken nem egyszer példaként állottunk a többi 42 cserkésznemzet fiai előtt, hogy Amerikában is ismerik a magyar cserkészt és szeretik, becsülik s mindennek 36'6%-a a mi munkánk, akkor méltán megkívánhatjuk, hogy nemcsak mi tanárok, hanem az összes nem-tanárok is észrevegyék és méltányolják ezt. Sokan katonáskodást szeretnének a cserkészetben látni: megnyugtatom őket, nem vagyunk katonák, fegyverünk a krisztusi szeretet, fajunknak és hazánknak a rajongásig való szeretete és tudásunk, akarásunk — de ha azoktól, akik a koronás liliomot viselik, annyira félnek összes szomszédaink, hogy még a magyar korona nélkül sem engedik viselni országukban annak, aki magyar, akkor mégis csak rettegett honvédeknek kell lennünk, s mi, cserkész-tanárok honvédtisztek, honvédtábornokok vagyunk. Fiatal tanár számára nem tudok szebbet elképzelni, mint ebben a honvédseregben tisztnek lenni. Jöjjenek minél többen és akkor minden új esztendő egy lépéssel közelebb viszi ifjúságunkat és vele együtt fajunkat az ígéret földjéhez ! Ilyen új esztendőt kíván 1929. küszöbén (Budapest) vitéz Réz. Kiből lehet énekes? Az ősembert az artikulált beszédre az vezette rá, hogy volt mondanivalója, amihez már a primitív makogás és jelbeszéd nem volt elegendő. Amikor aztán érzelmei olyan közölni valókat sugalltak, amik a hétköznapi beszéd kereteiben már el nem fértek, felfokozta azt zengő beszéddé, azaz énekké, amihez a szükséges eszközöket élő szervezetében megtalálta. így keletkezett az ének, ami belső ösztönzésből fakadó, legtermészetesebb emberi megnyilatkozásaink egyike. Bizonyos, hogy az ének az első szerelmi dal felcsendűlésétől a belcantóig igen jelentékeny átalakuláson ment keresztül, élete és élettani eszközei azonban mindenkor ugyanazok voltak és maradnak. Az emberi hang külíinös varázsának titka és magyarázata abban áll, hogy a lélek mystériumát minden hangszernél közvetlenebbül hozza felszínre. Minden hangunkban van valami legbensőbb énünkből, akár énekelünk, akár beszélünk. Az embernek állandó, gyakran öntudatlan törekvése minden megnyilatkozásában, ebből a rejtett világból valamit kivetíteni, Legőszintébb s legtermészetebb módja ennek az ének s tulajdonképen az volna természetes, hogy mindenki tudjon énekelni, mert aligha volt még ember, aki ezt legalább is ne kívánta volna. Kétségtelen, hogy az éneknek, különösen a művészi éneknek, jelentékeny testi és lelki feltételei vannak, amik azonban gyakran örökre rejtve maradnak, akár a kellő önbizalom hiánya, akár az ének lényegére vonatkozó tévedések következtében.
