Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 1. szám - Borsos Károly: Az én protestantizmusom, az én kálvinizmusom
7 tudományba vagy művészetbe nem ártja magát, azok tartalmához semmi köze. Éppúgy felháborodunk, ha egy-egy szélsőség a protestantizmusra hivatkozik szülőanyja gyanánt, mint amikor a szociáldemokraták szemébe vágják az embernek azt az inszinuációt, hogy Jézus volt az első szociálista. Hát nincs köze a protestantizmusnak a numerus clausushoz sem. És tiltakozást jelentek be annak hangoztatása ellen, hogy protestáns mivoltomból kifolyólag nekem kategorikusan elrendelhetné valaki a numerus clausus kárhoztatását. De nem kisebb határozottsággal tiltakozom az ellen is, hogy jó protestáns nem lehetne barátja a numerus claususnak. Ne zavarjuk össze, uraim, a fogalmakat. Protestantizmus és liberalizmus két különböző dolog, tudományban, művészetben, politikában épp olyan joggal, protestáns mivoltának minden kára nélkül lehet valaki közülünk konzervatív mint liberális. Le kell ráznunk már egyszer magunkról azt a látszatot, mintha a protestánsok elvi következetlenségbe esnének, ha felmondják a fegyverbarátságot azokkal a liberálisokkal, akiknek sajtója alaposan megmérgezte a magyar közéletet, sőt nem egészen angyali módon ártatlan a páneuropizmus és „nem akarok katonát látni" kijelentésben pózoló internacionálizmus mozgalmának reánk annyi vészt hozott erősítésében. A protestantizmus jelszavával ne dobálózzunk tehát jobbra-balra. Sokkal nagyobb kincsünk ez, semhogy lejáratni engedhetnék a napi politika valamelyik pártjával azonosítás révén. Ez se nem filoszemita, se nem antiszemita, hanem egyfelől mint vallási elv az Isten igéjének minden emberi elhomályosítás ellen hősies védelme, másfelől mint kulturális elv a szabad vizsgálódás és vélemény-nyilvánítás biztosítéka. Rácz Kálmán. Az én protestantizmusom, az én kálvínizmusom. Büszkén, örömmel vallom magam protestánsnak, mert nagy alapvető kérdésekben egynek, solidarisnak érzem magam összes protestáns testvéreimmel; de még büszkébb örömmel vallom magam kálvinistának, mert a kálvinízmust egész valómat meghatározó hatalmas erőnek, a világ, az élet minden nagy kérdésére ezidőszerínt legtökéletesebb feleletet adó világnézetnek tartom. A protestantizmus egyrészt hízonyságtevés arról, hogy hitünk és életünk egyedüli szabályozójául, irányítójául az Isten igéjét, a teljes szentírást ismerjük el; másrészt tiltakozás minden olyan törekvés ellen, amely hitünk és életünk zsinórmértékéül, bárminő jogcímen, a szentit ásón kívül álló, vagy azzal éppen ellenkező tényezőt akar reánk erőszakolni. A kálvinizmus a protestáns keresztyénség legradikálisabb árnyalata, amely menten minden sentimentalizmustól, félretéve minden melléktekintetet, minden előítéletet, minden elfogultságot, nyílegyenest
