Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 4. szám - Dr. Mezey Károly: Szuggesztió a nevelés szolgálatában
136 képzeteket támasztunk a gyermek lelkében, ezeket vele kritika nélkül elfogadtatjuk. A nevelés valamennyi tényezője: a család, a társadalom, az iskola szuggesztiókkal dolgozik, Óriási nyeresége volna a paedago- giának, ha a szuggesztiók tanát a paedagógiával foglalkozóknak rendszeresen tanítanák, hogy a nevelő ne csak öntudatlan szuggesztiókkal dolgozzék, hanem ezen hatalmas fegyvert öntudatosan is felhasználhassa és megismerhesse a módot, hogyan juthat birtokába a szuggesztiv tehetségnek, hogyan válhatik belőle szuggesztiv nevelő ? Hiszen mindannyian tapasztalhattuk azt tanuló korunkban, hogy egyes tanárok milyen óriási hatással voltak reánk. Egy szavuk, egy ránknézésük nagyobb hatást ért el, mint egy másik tanárnak egész havi munkája. Az egyéniségükben rejlő hatalmas erő ránk kényszerítette, hogy a legunalmasabb, a legnagyobb megerőltetést kívánó munkát is szívesen és könnyedén elvégezzük. Az érdektelen tárgyat érdekessé tenni, a figyelmet felébreszteni és ébren tartani nem mindenik tanárnak sikerül, ezt csak az a tanár tudja elérni, aki hatékony szuggesztiókkal dolgozik. Szuggesztíókat kelteni csak az képes, aki jól rendezett, logikus agymunkával, egyéniségének bizonyos erőteljességet kölcsönző, cselekvő- képes és cselekvéshez szokott lélekkel rendelkezik és így felvértezetten áll szemben egy, részben a fejletlenség, részben az inaktivitás miatt, a gyengeség állapotában leledző lélekkel. Többek közt már ezért is szükségesnek tartom, hogy minden nevelőnek valami önálló szellemi búvárkodást kellene végezni, hogy szelleme folytonos aktivitásban éljen, mert az ilyen aktiv léleknek van meg különösen az a képessége, hogy környezetére erős szuggesztiv hatást tudjon gyakorolni. Most vegyük sorra, hol látjuk érvényesülni a nevelés keretein belől a szuggesztiv hatásokat: először az erkölcsi nevelésnél, azután az oktatásnál. 1. Szuggesztíó az erkölcsi nevelés szolgálatában. A szuggesztiónak legszélesebb körű alkalmazását az erkölcsi nevelés területén találjuk. Az erkölcsi nevelés célja: az erkölcsi jellem kiképzése, vagyis olyan egyéniség kialakítása, amely egyéniség a nagy erkölcsi igazságok megvalósítására törekszik, A nevelendő egyénnek meg kell ismernie az erkölcsi igazságokat, meg kell tanulnia a dolgok értékelését azok szempontjából és akaratát az erkölcsi igazságok megvalósításának szolgálatába kell állítania. A nevelést akkor tartjuk befejezettnek, ha az ifjú már ismeri az erkölcsi törvényeket, ki van fejlődve az értelme, tud mérlegelni a cselekvései előtt és az adottságok közül tud helyesen választani, Ha az értelem kifejlődése előtt is már magáévá tesz a gyermek valamely elvet: azt csakis szuggesztíó útján teheti magáévá, hiszen az ész kritikája nélkül lesz az a sajátja. Az erkölcsi nevelésről tudjuk, hogy az nem más, mint az akarat nevelése és helyes irányba való terelése. Eleinte a nevelő szabja meg az akarat irányát, hogy az ő munkája helyet adjon később a kifejlődött tiszta értelemnek. Az iskolai rend és annak fenntartása már első lépése az erkölcsi nevelésnek, Az iskolai rend pedig főleg szuggesztiók által tartatik fenn,
