Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
ÍÍ5 Nem száraz históriát akartam írni, hanem a múlt idők eleven életét leírni. Egyszer sem hittem, hogy halottakkal van dolgom. Én élőkkel foglalkoztam, ezer év óta megszakítás nélküli magyar kultúrával!" Losonczi Zoltán. Faragó László: Kossuth-zarándokok útja Amerikába. Kossuth egyéniségének a tűnő évtizedekkel egyre növekedő varázsa és az új Igéretföldjének hatalmas vonzó ereje toborzott össze nemzetünk minden tájáról mintegy félezer magyar embert, hogy elzarándokoljanak egy szoborhoz, amely testi hasonlóság szerint csak egy kicsiny, sokszor lenézett, megalázott nemzetnek nagy fiát ábrázolja, de az anyagon túl hatolni tudó elme előtt a legnemesebb értelemben vett emberi szabadságnak megtestesülését jelenti. Ennek a zarándokutnak, mely 1928. március 5-től április 8-ig tartott, krónikása Faragó László, aki Békés város képviseletében vett részt az útban. A zarándoklatnak a kegyelet lerovásán, a vendéglátó gazdánál való tisztelgésen, a gazdasági és erkölcsi kapcsolatok mélyítésén kívül igen fontos célja a tanulás volt; tanulás a politikus, a tudós, a gyáros, a bankár, a kereskedő, a gazda részéről egyaránt s habár Faragó László könyve magától értetődőleg csak nagyon kevés helyet áldozhat annak a vázolására, ki milyen tapasztalatokkal gazdagodva tért vissza, mégis a lépten-nyomon megfigyelésre, megszivlelésre kínálkozó jelenségek rövid rögzítésével útat nyit a szemlélődésnek, a mérlegelésnek, az eszmét termelő összehasonlításnak. Hogy e tekintetben mily rengeteg tanulsággal járt az út, annak az időközben napvilágot látott cikkek, tartott előadások csak sejtést engedő mértékei; valóságban csak évek múltán fognak e tanulságok, mint termékenyítő elemek működni s mind jobban reális ható erőkké változni. A rögzítésre méltó anyagból Faragó László szerencsés kézzel válogatta ki a legérdekesebbet s mondani valóját elejétől végig példásan tiszta stílusban, élénk, élvezetes előadásban írja le. Bevezetésül szól könyve létrejöttének körülményeiről, majd felsorolja a zarándoklatban résztvevő 488 magyarnak a nevét, de nem elégszik meg a száraz névsorral, hanem kiről mi érdekességet tud a zarándoklattal kapcsolatban, azt is elmondja. Ezután röviden vázolva a zarándoklat előkészítésének nagy munkáját, rátér az út élményeinek leírására. Izgalmasan érdekes film pereg le aztán előttünk, amelynek cselek- ményényében akarva nem akarva mindnyájan résztveszünk. Pedig a szerző egyáltalában nem vadászott hatásra; de tolla oly híven követi az élmények friss benyomásait, hogy minden sorából a valóság lenyűgöző varázsa fogja meg lelkünket. Éreznünk kell, hogy ez az ember nem mások útleírásából, hanem a maga tényleg átélt emlékeiből merít, így van az, hogy könyvének olvasása közben mindig ott vagyunk, ahol ő. mindig azt érezzük, amit ő. Vele duzzad keblünk a vágyakozástól, véle örvendünk, ha öröme van, véle fáradunk, ha idegzetünk az egymást zaklatva kergető képek súlya alatt fel akarja mondani a szolgálatot. Véle fog el a háborgó tengeren az emberi magárahagyatottság
