Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
116 érzete s véle emelkedünk fel a mindenek Urához, aki lecsendesiti a hullámokat. Véle lelkesedünk a testvérek között odaát s ha ő könye- zik a sok árva egymásra találásakor, nekünk is kicsordul a könnyünk, s ha őt a tömeggel együtt büszke öröm fogja el, a mi keblünk is büszkén dagad arra a tudatra, hogy Kossuth népe vagyunk, hogy szellemünk rokon a Washingtonéval. S midőn végigjárjuk véle a helyeket, ahol a magyarság tömegesebben lakik együtt, szivünkben is felfakad az összehasonlítás nyomán a fájdalmas érzelem: mi sem vagyunk alábbvalók, mégis miránk csak szegénység, csak megalázottság szakadt . . . S mégis nekünk itt van a hazánk, ezért kell élnünk, szenvednünk, ha kell, meg is halnunk, de mindenek felett dolgoznunk, ha azt akarjuk, hogy Kossuth népe is boldog legyen, mint a Washingtoné! A könyvet sok szép felvétel élénkíti. Faragó László nagyon érdemes munkát végzett e könyv kiadásával. Ami benne van, csak dicséretet érdemel; ami hiányzik belőle, csak a szűkre szabott anyagi áldozatok miatt maradt ki. Sok, nagyon sok kimaradt, amit a szerző érdemesnek tartott volna belevenni, s amit érdemes volna minden magyar embernek tudni, de hogy a kicsiben is sokat mond, ami gondolatot ébreszt, avval kétségtelen jogot szerzett arra, hogy művét szeretettel olvassák nemcsak azok, akiknek a leírás kedves emlék, hanem mindenki, aki a magyarság szebb, jobb jövőjéért aggódik. Varga Gábor. Imre Sándor; Neveléstan. Studium. Budapest, 1928. 336 1. A nagynevű szerző művét „Bevezetés az iskolai nevelés munkájába“ alcímmel írja. Előszavában körvonalazza célját, mely szerint nem neveléstudományi kézikönyvet, avagy teljes neveléstant, nem is gyakorlati utasításokat kíván adni, bár célja gyakorlati, hanem az iskolai nevelést akarja tudatossá tenni, Az egész iskolai munka feltárásával akar tanártársai, persze főleg a fejlődésképes ifjakra hatni. Mint a pedagógia professzora tanítja a tanárokat arra, hogy a nevelésen gondolkodjanak, nézzék az iskolát mint egy nagy egység részét, az egyes iskolafajokat a nemzetnevelés szempontjából. A világos tagolású hatalmas műbe eddigi dolgozatait alkalmas helyen beledolgozta, így főleg a legértékesebb „Családi nevelés"-t. Azt hiszem a köznek a mű tartalmának körvonalazásával teszek legjobb szolgálatot. Ilyen alkotás abszolút értéke az összes tanítók számára áttanulmányozandó kincs. Három nagy részt foglal magában a mű: Az első a nevelés és neveléstudomány kérdéséről szól. (13—104, 1.) A nevelés fogalmának megállapítása (nevelés-növelés, embernek emberre irányuló alakító tevékenysége) után a nevelői gondolkodásról, neveléstudomány és neveléstan fogalmáról ír. Majd a nevelés célját, feladatait tűzi ki, eszközeit állapítja meg a gondozásban, tanításban és gyakorlásban. Elmélkedik a nevelés lehetőségeiről, korlátáiról (öröklés, környezet), végül a nevelés szervezetéről, belső és külső szerveiről: köznevelésről. A második főrész tárgya az iskola (105—180. 1.) s ez az iskolai nevelés tényezői számára fontosabb az előbbinél. Megismerjük az iskola
