Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
74 három főfejezete közül egyet dolgozott volna ki gondosabban, nagyobb eredményt ért volna el. így nem tud mindig tisztába jönni forrásai értékével s míg pl. O. Dittrich-re, mint a nyelvlélektan „egy kiváló művelőjé“-re ötször is hivatkozik könyvében, addig Viétor neve elő sem fordul. Én hallgattam Viétort is, Dittrichet is, míg Viétor mindenben precíz, biztos és világos, Dittrich csupa tapogatózás, bizonytalanság és homály. Igaz, hogy Viétor nem akart pszichológus lenni, pozitív tudományt, hagtant adott, de a fennebb mondottakból láthatólag olyan tényeket figyelt meg, amelyek nyelvpszíchológiailag is jól értékesíthetők és figyelmet érdemelnek. Mivel Lux Gyula könyve filológiailag képzett tanárok kezébe van szánva, fogyatkozásai ellenére is érdemes könyv. A kritikus olvasó leszámítja a zökkenőket s örömmel fogadja ezt a nyelvlélektani tájékoztatót, amelyből felfrissíti a rég tanultakat, bőven hall új dolgokat, különösen a legjobban sikerült harmadik részben. Ilyen szempontok mellett ajánlom ezt a könyvet tanártársaim figyelmébe, jóindulatába. Trócsányi Dezső. Zsigmond Ferenc: Az Ady-kérdés története (idézetekben). Mezőtúr, 1928. Török-kiadóvállalat. 143 lap. A fanatikus rajongók és a dühös ócsárolók harcai között olyan jól esik az embernek végre ez a nyugodt, higgadt s a lehetőséghez képest tárgyilagos hang, amivel az Ady-kérdést kiegyensúlyozott kritikával tárgyalja szerző e munkájában. Az összes elhangzott kijelentések komplexumából kiragadja a legfőbbeket, mintegy irányjelzőkül felsorakoztatja pro és contra s igyekszik azokat a kívül álló harmadik személy biztos látásával nézni, sine ira et stúdió tárgyalni. Összeállította pedig ezt a munkát szerző a felnőtt ifjúság számára vezérfonalul, hogy a viták dühéből kijegecesedett tudni érdemes valóságokkal tisztában legyen az Ady-kérdéssel megismerkedni vágyó laikus, vagy a bizonyosságra éhes, kiváncsi lélek. Kimondott célja a vitás pontok genezisének ismertetése és az, hogy maga az olvasó döntsön a felett, hogy az érvek közül melyik a legelfogadhatóbb számára. Ahhoz, hogy megdönthetetlen igazságokat szöggezzen le a kritikus Adyról, még nem érkezett el a 12-ik óra, arra pedig, hogy a kérdés részleteiben is tisztázódjék végre, nagyon alkalmas ez a könyv, e tekintetben igazán hézagpótló mű. Szinte meglepő sok helyütt e tanulmányban a szakember világos okfejtése, a meggyőző bizonyítékok felsorakoztatása és elhitetésmódja, amellyel velünk találtaja el a sokféle eshetőségek közül a legmegfelelőbbet, ami tulajdonképpen a szerző állásfoglalása. Lagnagyobb érdeme azonban e könyvnek az, hogy minden féltő nagyképűséget félretéve igenis hozzá mer nyúlni ehhez a kényes témához, megdönti tabu jellegét e problémának, hogy ifjúságunkat el kell zárni előle, mert megrontanók azzal minden szépre, jóra, nemesre és a legnagyobb szertelenségekre egyformán hajlamos lelkeket; kimondja, hogy igenis oda lehet az ifjúságnak, sőt oda kell adni a fiatalságnak, hogy ő maga lássa és ítéljen, legföljebb Ariadné fonalat nyújt szerző kezükbe e könyvével és kivezeti őket — észrevétlenül — a helyes irányba a lehetőségek zűrös útvesztőjéből.
