Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom

Az Ady-apológiák végtelen sorozatából hosszabb időt szentel Ignotusnak, Hatvány Lajosnak és Benedek Marcelnek, próbál harmóniát teremteni Ady Lajos és Révész Béla biográfiai ellentmondásai között s megállapítja, hogy Ady emberi életpályáját a nevelés érdekeinek szolgálatában csak elrettentő például lehet venni, mert bár az igazság szempontjából kívánatos, „hogy semmi se maradjon titokban előttünk az élet valóságéi közül, de pl. a serdülő ifjúság szeme néha nem hasznát, hanem kárát vallja a túlságosan erős világításnak" s itt látszólag ellentétbe kerül Makkai felfogásával, aki szerint „a történelem és irodalom egyoldalúan fehér kezelése, minthogy a valósággal nem egyezik, nagy veszélyeket rejt magában," jóllehet Makkai nagyon is fehéren és tapintatosan kezeli Ady testi vonatkozású morális kilengéseit. Egyébként Makkai is csak az érett ifjúság előtt tárná fel ezeket az elhallgatásra ítélt biográfiai mozzanatokat. Arról azonban már lehet vitatkozni, hogy ez a bizonyos szellemi érettség az ifjú 16—24 évéhez van-e kötve, mint Makkai mondja, vagy előbb, esetleg utóbb következik be, Sőt Zsigmond Ferenc a maga részéről ezt sem fogadja el teljes mértékben s fölveti a kérdést, hogy a Makkai által visszariasztó jellegűnek mondott Ady életrajz nem csábítja-e a pályája elején álló ifjút éppen azok követésére ? E tekintetben talán túlsötéten Ítéli meg az ifjúság kriti- kátlan önállótlanságát. Lehet, hogy ő ismeri az ifjúságot s ezért iparkodik olyan túlzott pontossággal teljes világosságot deríteni minden lényegtelen kérdésre is, ami az ifjúságért való aggódás eredménye és a használni igyekvés célzatossága.

Ez cseppet sincs ugyan hátrányára a műnek s a mű értékének, én is inkább az ifjúság igazolásával tértem ki erre a pontra, mint aki magam is a Makkai megállapította korhatár elején ismerkedtem meg e költőzsenivel, de semmiféle csábítás nem kisértett Ady emberi életének utánzására, mert a költő külső élete csak hitvány keret a legtöbbször, a géniusz értékének szerény takarója, nem mindig a szellem velejárója.

Végigtekintve Ady költői pályáján, az Ady-kérdés kezdetét s az irodalom kettészakadását 1908-tól datálja szerző (Vér és arany megjelenése s a Holnap c. írod. társaság megalakulása) s itt mindjárt igyekszik is megmagyarázni Ady forradalmiságát s leszögezi a konzervatív kritika múlasztását, amely a modern tehetségeket elkallódni, vagy helytelen vágányra siklani engedte. Rámutatott igen helyesen arra is, hogy nem annyira esztétikai viták ütköző pontja volt Ady, mint inkább világnézeti ellentétek kirobbanási alkalma, azért nem jöhetett létre kompromiszzum.

Felsorakoztatja a vádpontokkal kapcsolatban az egész Ady irodalmat. A sok érdekes eszme közül, melyeket felvet könyvében, bennünket is leginkább ez a specialis kérdés érdekel: vájjon megkívánja-e az ifjúság érdeke, hogy a tanúlandó művészi alkotások összhangot alkossanak a pedagógiai eszményekkel. Itt van az Ady-kérdés Achillessarka, kár, hogy ezt a problémát ő sem fejti meg határozottan.

A szerelmi költészetére vonatkozó szélsőséges állás foglalásokat ismertetve két véleményt helyez szembe egymással : Hatványét és Makkaiét. A vallásos hit és erkölcsi érzés megléte, vagy hiánya is nagy port vert fel. Ravasz László betegnek és veszedelmesnek minősíti, Makkai e felfogást támadja s Adyt megvédi hatalmasan, Sebestyén Jenő