Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 9. szám - Külföldi lapszemle
368 képen a kultúra az emberre nézve maga a természet. Éppoly kevéssé ellentétesek, mint a növény és a virág. A gyermek beleszületik a mai kultúrába, melynek hatásai rá nézve átvitt értelemben természeti hatások. Az alkalmazkodás ehhez a kultúrához feltétlenül szükséges erőinek helyes kifejlesztése és az élet uralmának megszerzése szempontjából. A nevelésnek igenis van jogosultsága, mert a környezetnek a tervszerű átalakító hatása a legtermészetesebb. Mi képviseljük a gyermekkel szemben a környezetet, mi vagyunk számára az elérendő cél, hogy vele együtt a folyton változó, fejlődő embert kéviseljük. W. Hecker az erkölcsi fejlettség fokának megállapítására használt kísérleti módokat összefoglalóan ismerteti. Összeállítja először is azokat a kérdéseket, amelyekre a sikerrel alkalmazott vizsgálati mógszerekkel választ kaphatunk. Ezek : a tényleges erkölcsi teljesítmény, a várható, lehetséges teljesítmény, erkölcsi ismeretek, erkölcsi magatartás, érzés, akarat, értékelés, elhatározás tekintetében motiválás, eszmények. Ezután a használt módszereket sorolja fel és röviden ismerteti, mindegyiknél jelezve, hogy az előbbi pontok melyikénél lehet alkalmazni, A fontosabb vizsgálati eszközök : 1. a tanuló megfigyelése erkölcsi cselekvésében (játék, szülői ház, iskolai közösség, kirándulás stb.), 2. alapos ön- megfigyelés, 3. kipróbálás meghatározott esetekkel, 4. visszaemlékezés a nevelő saját erkölcsi élményeire, 5. önéletrajz, 6, kikérdező módszer, 7. erkölcsi Ítélkezés adott esetekre, 8. fogalmazványokkal. A pszycho- lógusok ezeken kívül még több módszert használnak, pl. a három szó módszerét, meghatározás módszere, napló, eszménykutatás, példa-módszer, összehasonlító-módszer. Természetesen egy módszer magában nem elégséges kellő tájékozódáshoz. W. Eckart a képzés fogalmának fejlődését tekinti át. A XIX, sz.- ban a képzettség és a társadalmi rang szoros összefüggése volt irányadó, minél magasabb rangú iskolát végzett valaki, annál feljebb haladt a hivatali ranglétrán. A képzés anyaga humanisztikus, mellékes az életben való hasznavehetőség. Ezzel szemben a jelen századot a materiális gondolkodásnak megfelelően a szakképzés egyenrangra emelése jellemzi a gimnáziumi képzettséggel. Érdekes párhuzamot von az egyes korok társadalmi berendezkedése és a képzés fogalmának fejlődése között. A metafizikai alapozású egyházi hatalom és a hagyományra támaszkodó nemesi uralom után a polgárság uralmának nem volt efféle speciális alapja, gyökere, ezért fordul az ókori műveltség ideális humanizmusához. A polgárság iskolája ezért volt humán szellemű. Ma már a gimnázium elvesztette egyeduralmát, sőt az elemi iskolával kapcsolatban is beszélnek képzésről, ami szélesebb néprétegek uralomra jutásának jele. B. Wehnert a jutalomról ir. A német idealisták ethikája elvetette az erkölcstanban a jutalom fogalmát. Az uj filozófiai gondolkodáson épülő ethika, mely az ideális erkölcsiséggel szemben a valóságos erkölcsöt vizsgálja, újra felszínre hozta a jutalom fogalmát, mert hozzátartozik az élethez. Természetesen a jutalom mindenki számára más és más, A hős jutalma a szenvedés kiállása. Nem a jutalom a cselekvés célja, de mert cselekszem, érte valamilyen jutalmat is nyerek.
