Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 9. szám - Külföldi lapszemle
369 A gyakorlati részben a történelem tanításáról mutat be F. Kunze egyévi munkaprogrammot, mely a tanulók foglalkoztatásával a különböző korok ruházkodásához fűzi a történelem áttekintését; főleg művelődéstörténet kapcsán. A rádiónak történettanításra való alkalmazásáról is szól egy cikk, melyben a szerző arra mutat rá, hogy jelenkori fontos történelmi eseményeknek rádió segítségével eszközölhető végigélése utján lehetne erősíteni a történelmi felfogást. K. Odenbach: A lélektan relativizálása címmel a relativizmus szellemének érvényesülését tárgyalja a legújabb lélektani kutatásokban. A XVII. század lélektana teljesen dogmatikus jellegű, uralkodó a lelki erők és velünk született eszmék tana. A lélek fogalma teljesen a vallási hitben adott kész fogalom. A nevelés is dogmatikus, módszerében is. A racionalizmus világfelfogásának felel meg az empirikus lélektani irány, mely a XIX. században divatos. Az újabb filozófiai rendszereken érzik a relativizmus hatása. Ezt tükrözi W. James pragmatizmusa (az igazság értékét haszna szabja meg), Poincaré konvencionalizmusa és Vaihinger fikcionalizmusa. A lélektanban Freűd pánszekszualizmusa teljesen fiktiv alapfeltevéseken épül fel. De relativ felfogást mutat Spranger lélektani rendszere is. O nem elemekre akarja bontani a lelket, hanem egészében ragadja meg, mint struktúrát és az egyéni lelket beleállitja az egyén felett álló nagy szellemi összefüggések hálózatába. Rendszere egy sor fikción alapul: a teljes életegység feltevése, ez életegységnek normativ értékek szerint való megoszlása, az objektiv szellem belenyúlása az egyéni lélekbe, a lelki mozzanatok teljes belső összefüggésének postulátuma. Relátiv tudományos felfogást mutat az is, hogy Spranger a jelenben élő német ifjú lelki világát vizsgálja és tartózkodik az általánosítástól. H. Jakobi a kommunista orosz állam viszonyát ismerteti az egyházhoz. Megállapítja, hogy az állam és egyház szétválásztasát a legtökéletesebben végrehajtották. Ezért persze az egyháznak minden vagyonát elvették, adószedési jogától megfosztották, és az iskolákban megtiltották a vallástanitást, hogy a jövő generációt a kapitalizmus gondolat- világától teljesen felszabadítsák és megóvják a vallási „előítéletek" nyűgétől, a „népek ópiumától". Bár az állam védi az egyén szabadságát vallási magatartásában, de óriási propagandát folytat minden vallásos életfelfogás ellen. Erre még az egyházaktól elvett templomokat is felhasználja, melyekben sok helyütt múzeumokat rendez be vallás elleni propagandája számára. A gyakorlati részben érdekes a számtan tanításnál a mozgás fel- használásának követelése a puszta szemlélet helyett. A tulajdonnevek eredetének kutatása a nyelvi tanítást érdekessé teszi. Erre szolgál a közmondásoknak újszerű tárgyalása, mely nem nyelvtani elemzésben merül ki, hanem rokon tartalmú mondatok alakításával, a közmondás eredetét magyarázó történetek költésével élénkíti a tanítást. A 3. szám Paul Oestreichnak ennek a nagyhatású, forradalmi gondolkodású német pedagógusnak rendszerét ismerteti. Egyik cikk támadja azt a közkeletű felfogást, amely Oestreichban utópistát lát. Ellenkezőleg ! Bár reformgondolatainak gyakorlati kivihetőségével keveset
