Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom
356 zetés következik, hol kijelöli a vezéregyéniségeket s a korszakokat: az úttörők korát, a romanticizmusét, a reál-ideálizmusét s az új század korát, röviden meghatározván mindeniknek több jellemvonását. Ezután 41 pontba foglalja mondani valóit, de az 1. pontot még a bevezetéshez veszi. (Az esztétikai irodalom története külföldön.) Az úttörök között tárgyalja Bessenyeit, Péczelit, Kármánt, Ver- seghyt, Csokonait. Külön pontot szán Szerdahelyi munkásságának. Azután rátér Döbrentey s Buczy méltatására, tüzetesen foglalkozik Kazinczy s Bacsányi működésével. (Kazinczyról egy nagyobb szabású dolgozata is van sajtó alatt.) A romanticizmus korában Kölcsey egyénisége ragadja meg figyelmét, (kimutatván különben úgy rá is mint az előbb említettekre a külföldi esztétikusok hatását.) Behatóan foglalkozik Kant és Schelling hatásával. Ismerteti a Kant körül folyó vitákat is. Greguss Mihály, Brassai Sámuel, Fejér György sem kerüli el mindenre kiterjedő figyelmét. Schediusnak külön pontot szentel s ezt meg is érdemli. Majd Makay Benjámin, Toldy, Bajza, Vörösmarty, Eötvös munkásságát foglalja össze Induktiv eredmények című fejezetbe, (hogy csak a nagyokat említsük). Az egyéni s eszményi elvének ismertetését adja a 12. pontban, a Henselman s Erdélyi kritikáját, de Erdélyivel a következő korszakban is foglalkozik. Természetesen a kisebb jelentőségű Purgstallert, jelentősége szerint rövidebben méltatja. Az önállóságra való törekvések c. fejezetben az egyezményes bölcselők esztétikájának ismertetését olvassuk. A reál-ideálizmus korában már óriások jönnek: Greguss Ágost, Erdélyi (a hégelízmus hive), Arany, Gyulai, Kemény, Salamon, Szász, Lévay, Madách, a kritikai iskola bajnokai. Hatvannál több oldalon foglalkozik velük a szerző s ez a rész a fénypontja a művének. Különösen kiemelhető az Aranyról és Gyulairól Írott rész, kikkel önálló művekben is foglalkozott. A népszerűsítő rendszerezők közé kisebb egyéniségeket sorol, bár Baráth s Bihari műveivel itt is eléggé foglalkozik. Aquinói Szent Tamás hatását is meglátja több írónkon. A következő pontokban a poétikai, dramaturgikai s tragikai tanulmányokon tekint végig, mely részekbe sok jeles Írónk neve is szemünk elé kerül (Jósika, P. Szathmáry, Fábián Gábor, Tarczy Lajos, Névy, Szigligeti, Egressy Gábor, Beöthy, Rákosi Jenő, Vadnay, Péterfy Jenő). Áz új század esztétikai vizsgálódásainak ismertetését a komikum körül forgó elméletek taglalásával kezdi; itt főleg Szigetvárival foglalkozik. Külön pont szól Beöthy munkásságáról, főleg esztétikai szemüvegen át nézve azt. A nemzeti szellem vizsgálatát ismerteti ezután, Erdélyi, Beöthy, Dóczy, Babits, Mitrovics, Molnár Géza dolgozatait vizsgálván főleg, de Fabóról s Ábrányiról sem feledkezvén el. Gazdag rész a verselméleti s a zeneelméleti vizsgálódásokat ismertető két pont. Látjuk, hogy mily nehéz kérdés volt ez s milyen sok harcot vívtak e miatt az írók a prozódiai harc óta is (akikről a könyv nem szól) napjainkig (mint a Borbély irodalomtörténet is igazolja). E részekben oly sok nagy név szerepel, hogy itt fel nem soroljuk. Majd a psycho- logiai irányt jellemzi a szerző, Alexander, Riedl, Mitrovics munkás-
