Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 9. szám - Megjegyzések
349 tekröl bizonyos tekintetben elveszi azt a jogot, hogy azok véglegesen állapíthassák meg minden egyes tanulónak minden érdemjegyét. Ebből aztán könnyen előállhat az is, hogy a kétes előmenetelő, vagy feltűnő hanyagságot tanúsító tanulóknál nem „egyes-egyedül az évközben szerzett tapasztalatok szolgálnak alapul" (állami Rendtartás 101. §.) a tanulók felsőbb osztályba való lépésének megállapításánál, hanem a tanárkaron kívül álló egyéneknek is befolyása lehet esetleg arra. Ez köztudomás szerint nem egyszer okozott már kellemetlen huzalkodásokat s megvan az a hátránya is, hogy a tanulóban azt a gondolatot keltheti, hogy felesleges az egész éven át lelkiismeretes munkát végeznie, úgyis célhoz jut, ha az év végén fog a munkához, mert sikerült vizsgái felelete kireparálja egész évi hanyagságát; bár másrészről az is igaz, hogy állami kartársainktól egyre sűrűbben halljuk a panaszt a miatt, hogy mióta a tanulók tudják, hogy osztályzatuk az összefoglalások előtt megtartott osztályozó értekezleten véglegesen megállapittatott s az összefoglalásokon adott feleleteiknek érdemjegyeik megállapítására befolyása nincs, nem egyszer egyáltalán nem is fordítanak gondot, figyelmet és szorgalmat ezekre az összefoglalásokra s igy az ezeken felmutatott eredmény sokszor sokkal gyengébb, mint annak a valóságban lennie kellene s éppen ez kerül a nagy nyilvánosság elé. Ezeket a ferdesé- g'eket, vagy fogyatkozásokat kell a Rendtartásnak a jövőben kiküszöbölni, Gulyás kollegám megrovólag mondja Rendtartásunkról, hogy „a gyakorlat már is mennyi hiányosságát fedezte fel 1" De hiszen ez minden rendtartásnál igy van. Az állami Rendtartás 1926-ban jelent meg s mennyi módosítás történt azóta rajta, némelyik §-án már több ízben is ! S ez nem is lehet másként, mert az élet, a gyakorlat új meg új eseteket hoz elő, amelyek szükségessé teszik a módosításokat. Nem tartom a Rendtartás fogyatkozásának azt sem, hogy „nem számolt a megszállt területekről átjövő s vizsgázni óhajtó növendékek esetével sem". Hiszen ha a Rendtartás megjelenése alkalmával érvényben lévő esetekre vonatkozólag rendelkezéseket adott volna, hol volnának azok már azóta! Hiszen azóta megváltozott a mi középiskoláink szervezete is, meg a megszállt területeken lévő középiskoláké is, sőt ez utóbbiaké szinte évről-évre változik. Ez a kérdés valóban sok tanári testületnek okozott már fejtörést s fog okozni a jövőben is mindaddig, míg a tanügyi kormány nem intézkedik, hogy minden évben alaposan ismerhessük a megszállt területeken levő középiskolák szervezetét és tantervének főbb részeit s ezek alapján dönthessünk e kérdésekben, mert főként a vidéki középiskolák tanártestületeinek egyáltalában nem áll módjukban, hogy az évről-évre változó tanterveket alaposan megismerjék s ezek alapján pontosan és lelkiismeretesen állapítsák meg a hozzájuk forduló, megszállt területekről jövő tanulók különbözeti vizsgálatának anyagát. Domby László. 5. A „példás“ magavíseleti jegy. A Protestáns Tanügyi Szemlében a 297. lapon ezzel a címmel közölt „Megjegyzéssel" nem értek mindenben egyet. Mivel még ugyanazon iskola kebelében is gyakran ellentétes az eljárás ebben a tekintetben, én is elmondom röviden véleményemet, hogy a felfogás tisztázásához némileg hozzájáruljak.
