Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 9. szám - Megjegyzések
848 foglalja, hogy egy, esetleg két tárgyból való bukás esetén javitóvizsgá- latot tehet. A mi Rendtartásunk itt nem egészen határozott, mert a „gyenge előmenetel esetében“ kifejezés félreértésre adhat okot. De szerintem ez a kifejezés csak arra az esetre vonatkozhatík, ha a tanuló egy. vagy két tárgyból áll bukásra, vagy legalább is kétes előmeneteld, Mert ha egy tanuló az osztályozó értekezleten három, vagy több tárgyból megbukott s osztályismétlésre utasíttatott, semmiképpen nem nyerhet jogot arra, hogy a vizsgálatról való bárminő igazolt elmaradása esetén is pótlóvizsgálatot tehessen s igy az osztályt sikeresen elvégezhesse. A „gyenge előmenetel esetében" kifejezés csakis az ilyen, 1—2 tárgyból kétes előmeneteli! vagy bukott tanulókra vonatkozhatik s csak az ilyenek részére teszi lehetővé a pótló vizsgálatra való utasítást, S ha jól értelmezem a §. intézkedését, akkor a mi Rendtartásunk itt is szigorúbb az államinál, mert az állami Rendtartás az ilyeneket csak javittó vizsgálatra útasítja, mig a miénk minden tárgyra kiterjedő pótló vizsgálatot követel tőlük. Éppen ezért én úgy látom, hogy a Gulyás kollégám által említett tanulói trükköket kizárják. Hiába nem jelennek ugyanis meg a vizsgálatokon, vagy ha úgy sejtik, hogy több tárgyból állanak elégtelenre, hiába maradnak el a vizsgálat további tárgyairól s hoznak elmaradásukról orvosi bízonzitványt, mert ha az osztályozó értekezlet megállapította róluk, hogy osztályismétlésre utasíttattak, semmiféle trükk nem segít rajtuk, pótló vizsgálatra semmiképpen sem bocsáthatók. Különben is minden iskolának módjában van a maga iskola-orvosa utján ellenőriztetni, hogy a vizsgálat további folyamáról való elmaradás indokolt-e ; ha pedig az illető tanuló nem az iskola székhelyén tartózkodnék s igy a vizsgálaton való meg nem jelenésének indoka az iskolaorvos utján nem lenne ellenőrizhető, mivel Rendtartásunk a fentebb kifejtettek szerint olyan nagy súlyt vet a tanulóknak a vizsgálatokon való megjelenésére, hogy az igazolatlan elmaradást osztályismétlésre való utasítással sújtja, a 229. és 230. §-ok intézkedései nyernek reá nézve alkalmazást, hogy t. i. mint az év utolsó hónapjában kimaradó pótló vizsgálatot nem tehet s ismétlőnek tekintendő. Nyilvánvaló ugyanis, hogy Rendtartásunk intézkedéseinek éppen az a célja, hogy az emlitett tanulói trükköket lehetetlenné tegyék. Az én felfogásom szerint nem a kifogásolt, hanem a 226. §. okoz igen sok nehézséget, amely a vizsgái feleleteknek a tanulók érdemjegyeire rontó hatást nem enged meg, hanem igenis megengedi, hogy a kétes osztályzatú vagy feltűnő hanyagságot tanúsító tanulóknál a vizsgálaton adott feleletek befolyással lehessenek a felsőbb osztályba való föllépésre s az érdemjegyekre. Ez utóbbit az állami Rendtartás 101. §-a egyenesen kizárja, Az eltérés onnan ered, hogy a mi rendtartásunk továbbra is fenn akarja tartani a protestáns iskoláknak az évvégi vizsgálatokra vonatkozó többszázados tisztes hagyományát, de másfelől tesz bizonyos engedményeket is az újabban kifejlődött gyakorlatnak: az állami iskolákban behozott befejező összefoglalásoknak. E kompromisszum következménye aztán az, hogy Rendtartásunk a vizsgái feleleteknek ín peius vató hatását kizárja, ellenben az in melius való befolyását megengedi s ezzel a vizsgálatok előtt megtartott osztályozó értekezle
