Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 9. szám - Dr. Kemény Gábor: Az osztályozásról
335 1. Hogy a diákszökések osztályozások idején fordulnak elő, azt tényleg megemlítettem. Hogy ez nem kitalált jelenség, azt évek óta láthatja minden újságolvasó január végén és febr. elején. 2. Hogy az osztályozással járó lelki küzdelem ijesztővé teszi a tanári tanulói előtt, azt előadásomban nem állítottam. Amelyik tanárnak lelki küzdelmet okoz az osztályozás, az már igyekszik igazságos lenni s attól nem rettegnek tanítványai. 3. „Jól hangzanak ezek, de a szovjet alatt is hallottuk ugyanezt s tudjuk, mily sokat ért a megfelelő és meg nem felelő minősítés“. Nem tudom, mily pedagógiai elveket lehetett hallani a szovjet alatt, de az idézett megjegyzéséből látom, hogy dr. Böhm Dezső úr valami olyan célzatot keres előadásomban, amely nem volt benne s amit a jelenlevők nem érezhették ki. 4. Az osztályozás és vizsgálatok kérdésével való foglalkozást már régen efköcsi kötelességnek érezte a pedagógiai közvélemény (s nem csupán a közhangulat!). Imre Sándor 1913-ban, a Magyar Gyermek- tanulmányi Kongeresszuson teljes tárgyilagossággal és részletességgel felsorolja az osztályozás mellett és az osztályozás ellen felhozható érveket. Igaz. hogy Imre a jó és rossz hatásokat egybevetve még szükségesnek tartja az osztályozást, de azt is kijelenti, hogy mai alakjában káros. 1913. óta nem változott az osztályozás formája, de változtak a szociális viszonyok, változott az életfelfogás és én úgy érzem, hogy Imre régi aggodalmai ma még jogosabbak lehetnének. 5. Hivatkoztam előadásomban Schneller professzorra is, aki 18 éve — orvosi véleményekre is hivatkozva — az érettségi vizsga ellen foglat állásit a kolozsvári tanári kör nevében. 6. „Az élet is megosztályoz bennünket" mondja dr. Böhm Dezső úr. Igaz. De nagyon sokszor nem úgy osztályoz, mint az iskola. Ezért kell az iskolának revideálni a maga módszereit. Az élet szorgalmunk és képességeink szerint osztályoz bennünket. Az iskola csak akkor osztályozhat úgy, ha ismeri a gyermek képességeit. Az iskola tanárai sokszor már a tanulók nagy számánál fogva sem ismerhetik meg azok egyéni képességeit: másrészt; nagyon sok tanárnak — önhibáján kívül — nincs meg a kellő pszichológiai és methodíkai készültsége. Ezzel nem akarok általánosítani. Sok kiváló egyes tanárunk és sok kiváló iskolánk yan. Sőt reformiskoláink is vannak. De bármily biztató is egyes kiváló padagógusok és egyes kiváló iskolák munkája, a helyzet csak akkor javulhat, ha a javításra irányuló reformok általánosak lesznek. Ma még sok akadálya van ennek. Ma a vizsga — vagy azt helyettesítő összefoglalás sokszor kimerítik a tanuló idegeit; ma az osztályozás nem egyszer — hatalmi kérdés; mamég a módszertelenség gyakran ül orgiákat (Ma még van német tanár, aki a Die Glocke c. több mint 300 soros költeményt egyszerre adja fel tanitványának és van magyar tanár, aki 3—4 hétre tűzi ki feladatúi Arany összes prózai munkájának elolvasását.) 7. A Szülők Iskolája munkájára vonatkozóan dr. Böhm Dezső úrnak az okt. számban irt tárgyilagos válasza után csak annyit jegyzek meg, hogy külföldön pl. Franciaországban az Associations des Parents
