Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 8. szám - Hazai és külföldi irodalom
310 konyább fegyvertársa. Mégis a kisebbségbe jutott evangélikusság volt a vezető elem; sajnos, huszita hagyományok alapján a cseh liturgikus nyelvet vezették be az istentiszteletbe. Az önálló tót irodalmi nyelv kialakúlásának három századon át ez volt a legnagyobb kerékkötője. Pedig egyébként a cseh érintkezés és kultúrhatás igazán minimális. A lassan beolvadó német városkákon kívül (1848-ig 28 sz. kir. város, 196 mezőváros volt aló szepesi városon kívül ezen a területen!) főképen dél felé volt mindig a legélénkebb szellemi és gazdasági kölcsönhatás. A Felvidék mindenkor az Alföld kiegészítője volt. De lélekben, gondolkodásban is a magyarhoz hasonúlt legjobban a tót néplélek; a legkisebb köze sincs a nyelvi rokonságon kívül a szlávság poroszaihoz, a csehekhez. 1918-ban egy cseh író, Kálal K. fájdalmasan állapítja meg, hogy a tótok nyelvileg ugyan szlávok, de életfölfogásukban, kultúrájukban magyarok s ezért a cseheket sohasem fogják megkedvelni és megérteni. (52. 1.) Befejezésképen a szerző ezt a tót néplelket iparkodik tárgyilagosan, de a sorok közül ki-kicsillanó rokonérzéssel megrajzolni. Függelékül 47 lapnyí gazdag bibliográfiát közöl, melyet jóbarát, ellenség soká fog még forgatni, Bárcsak folytatná még e kérdés bővebb földolgozását az arra mindenképen hívatott szerző. A tót az egyetlen számottevő nép a magyaron kívül, amelynek régi, ezeréves határainkon kívül valójában nincs mit keresnie. A közös múlt és a földrajzi törvények parancsszava a magyar kapcsolatra utalják. Bár e derék népnek olyan vezetői lennének, akik fölismerik idejekorán népük létérdekét! Dr. Koch István. Dr. Carpenter Estiin J.: „A keresztyénség helye a világ vallásai között“. Fordította: Dr. Kiss Elek theol. tanár. Az Unitárius Irodalmi Társaság kiadása. I. Székelykeresztúr. 1923. 70. oldal. A füzet négy tanulmányt tartalmaz. A cím azt Ígéri, hogy a szerző valóban felel arra a kérdésre, vájjon mi a helye a keresztyén- ségnek a világ vallásai között, ehelyett azonban az első három dolgozat, sőt a negyedik nagy része is, csak a vallástörténeti kutatások eddig elért eredményeit közli s az olvasónak kell levonnia a végső következményeket. Ám ilyen terjedelemben nem adhat a vallástörténet ma már tág mezejéről kielégítő képet s az a rapszódikus rövidség, amelv végig kiséri, tudományos írásnak bizonnyal kárára van. Ez a könyv sokkal több vallástörténeti ismeretet követel, mint amennyi az olvasóközönségnél feltételezhető, mert ennek hiányában célját téveszti. Mert ha az összehasonlító vallástudomány megállapításai helyes módon előadva, a keresztyén hitnek a mélyítésére szolgálnak, helytelen formulázással éppen ellenkező eredményre vezetnek. Ez a könyv megfojtja a keresz- tyénségnek abszolutságra való jogos igényét s azáltal, hogy az újszövetségi szentírás helyett az „Egyház“-at teszi a keresztyénség alapjává, a komoly keresztyénséget megfosztja talajától. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a könyv nem a tudomány mai állásfoglalását mutatja be, hiszen közel 20 esztendős kiadás nyomán készült ez a kései magyar fordítás. Már pedig éppen a vallás-
