Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 8. szám - Hazai és külföldi irodalom

311

tudomány az, amelynek terén nemcsak évtizedek, de esztendők is egészen új eredményeket vetnek felszínre, Ruttkay-Miklian Gyula.

Dr. Szuchovszky Lajos : „A lélek muzsikája“. Szerző kiadása. Budapest, 1927.

170. oldalon 19 rövidebb elmefuttatás. Prédikáció, homilia, ünnepi beszéd, útirajz s egyéb. Egységet az az erős hazafias és keresztyén vallás-erkölcsi érzés ad, amely minden betűjét áthatja. Jóakarattal írt sorok, nagy hibájuk azonban, hogy nem közérdeklődésre számítható tárgyakról írattak, szerzőnek pedig nincs olyan írói készsége, amely ezt a hiányt pótolni tudná. Stílusa szertelen, erőszakos jelzőtúltengetés (vannak egész oldalak, ahol minden második szó jelző), amely sokszor érthetetlenségig megy. Tárgyi hibákba sűrűn esik: az ókorban arab zsenialitásról beszél, Nietzschét a XVIII. századba teszi. Idézetei nem mindig helytállók és nem simulnak a szöveghez. Az ilyen kifejezések: „causalis célszerűség“ vagy „övéid szeretete" egészen hibásak. A művészetről írt cikke vakmerőség.

Előszavában azt mondja, hogy ezek a gondolatok „nem gondos megrágások után készültek“, hanem „spontán megnyilatkozások". Ez valóban meglátszik rajtuk, de nem mentség a fentebb mondottak tekintetében. Szép érzelmei vannak, de közrebocsátás előtt feltétlenül „gondos megrágásokat" igényelnek. Ruttkay-Miklian Gyula.

György Lajos: Öreg diák visszanéz. Kolozsvár, 1926. Minerva kiadás.

Az utóbbi években hihetetlen túltermelés van az előttünk fekvőhöz hasonló, alkalmi összeállítású emlékkönyvekben. Mindjárt ki kell jelentenünk, hogy ez a hangulatos cimü könyv kevés tanulságot ad, sokkal kevesebbet, mint pl. a nagyenyedi album adott volt. A 180 lapból 79 lapon olvashatunk valamelyes érdekességet: itt találjuk a piarista rend keletkezéséről, a kolozsvári gimnázium történetéről szóló részeket, sokkal üresebb a másik két cikk az iskola tanárairól és növendékeiről. Rengeteg kép (melyeknek megfelelő szöveget sokszor nem is találunk a könyvben), sok név nem járul áttekinthetőségéhez. A könyv kétharmada „Hálavirágok“ címen volt növendékek megemlékezése, irodalmi szempontból nem képvisel értéket, de sok megemlékezés nem is jellemző. Pl. Erődi Béla ny. főigazgató felemlíti, hogy a modern nyelvek tanulását itt kezdte ; ez lehet az ő szempontjából fontos, de nem a piaristák klasszikus irányú iskolájának a hatása. Érdekes Moldován Gergely, a kolozsvári magyar egyetemen a román nyelv volt tanárának vallomása, (mellesleg magyar drámairó is volt), aki kiemeli, hogy az oláhok mindig egyenlő bánásmódot élveztek itt a magyarokkal. Legértékesebb báró Apor Péter és Jósika Miklós feljegyzése itteni diákéveiről.

Az egész könyvet az óvatosság, az uralkodó oláhság felé barátságos arc mutatása jellemzi, ami magyarországi olvasót lehangol, bár teljesen érthető. A szerkesztő munkája azonban nem sokból állhatott, ha e „hálavirágok" rendszertelen összetevése a könyvecske főrésze. A kolozsvári Minerva kiállítása, képei, vidékies külsőt adnak a műnek, mely kedves emlék a benne íróknak, irodalmi szempontból azonban nyereséget nem jelent. m. ö.