Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 7. szám - Egyházi és iskolai hírek
279 Maradandó értéket képvisel mint író is. Évmegnyitó és záró, az egyesületekben tartott beszédei és felolvasásai stílusban, szerkezetben, történeti szemléletben, különösen az alföldi életből vett képeiben és hasonlataiban, a tanulságoknak a növendékekre s a korviszonyokra való alkalmazásában a szónoki beszédek s az irodalomtörténeti értekezések mintáiul szolgálhatnak. Belekapcsolódva az országos pedagógiai vagy történelmi jelentőségű mozgalmakba, birálva közéleti férfiak használó vagy kárt okozó nyilatkozatait, e beszédek a világosságnak, az igazságnak, a konzervatív alapokon nyugvó nemes liberálizmusnak, a tudományok és egyéniség tisztes szabadságának, a szellemi élet felséges gyönyörűségeinek, az erkölcsi élet ragyogó tisztaságának, e tisztaság irodalomban, művészetben, politikai és közéletben, egyéni, családi és társas életben való követelésének messzehangzó érctorkú kürtjei, tele ifjú tűzzel, nemes hevülettel, magasztos lelkesültséggel, magával sodró szenvedéllyel, mély gondolatokkal, a köz munkálására, szent célokra formáló ösztönzésekkel. Mindent egybevéve, Horváth Ferenc igazgató a tudományosan, alaposan képzett és kiművelt fejű, nemes és tiszta erkölcsű, az eszményekért küzdő, vezéri szerepre hivatott s e szerepet híven betöltő kálvinista magyar tanár mintaképe volt. Ezért ereje teljességében való kimúlása érzékeny veszteség az iskolára, egyházra, városra, társadalomra és magyarságra. Dr. K. S. Tanárembereknél éppen nem gyakori életkorban: 72 éves korában halt meg Gáty Zoltán, a pápai tanitónőképző nyugalmazott ének- és zenetanára. Bármely szakos tanár munkája edzett idegeket, erős fizikumot kiván, de hatványozott mértékben állíthatjuk ezt a zenetanárokról. Óriási türelem és kitartás kell ahhoz, hogy abból, akiben a tehetség megmutatkozik, elő is varázsolják az igazi tudást, Hát még aztán mit kell vesződniük azzal, akinek nincs tehetsége, s mindenáron tanulni akar. Gáty Zoltán rátermett a zene- és énektanításra. Nagy tudásához, tanitásbeli ügyességéhez járult még nem mindennapi, szinte véghetetlen szeretete tanítványai iránt, amivel magához tudta láncolni őket. De nemcsak tanított, nevelt, hanem maga is gyönyörűen hegedült. Pápára menetele előtt már ismert neve volt Budapesten. Mint okleveles zeneakadémiai tanár 1890-ben került Pápára, ahol 19 évig a ref. gimnáziumban dolgozott, a többi szolgálati idejét pedig a tanitónőképzőben töltötte. A gimn. tanulóiból országosan elismert, kitűnő zenekart és mindkét ref tanintézet növendékeiből kiváló énekkart szervezett. Ezenkívül a város különböző egyesületeiben is alakított karokat. A pedagógus mellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy zeneszerző s egyben dalköltő is volt. Nyitányait nagy hatással játszotta a gimn. zenekara. Dalai a Pápai Hírlapban jelentek meg. Résztvett a boszniai okkupációban s mint Sarudy György, volt tanártársa, irja megemlékezésében, kedvelt hegedűse volt a tiszteknek. Gáty Zoltán (1856—1928.)
