Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 7. szám - Egyházi és iskolai hírek

1908-tól fogva tanitott a képzőben. Nyugdíjazása után sem szü­netelt benne az alkotási vágy. Az utolsó egy-két esztendőben sokat betegeskedett s július 17-én meghalt. A pápai érettségi találkozókra egybegyűlő volt tanítványok eggyel több koszorút visznek ezután a temetőbe. — Gáty Zoltán művészi lelke elszállt s a mennyei muzsikában gyönyörködik. Szomorú hozzátartozói, barátai, tanítványai azonban hűségesen megőrzik emlékét. Papp László. Nem történt semmi, csak egy tanár szíve örökre megszűnt do­bogni és Várady István, a kunszentmiklósi ref. Baksay Sándor reál- gimnázium tanára nem fog többé soha visszatérni a kathedrára. Tanár­társainak és tanítványainak lelkében azonban fájdalmat és megdöbbenést keltett a jó kartárs, a jó tanár korai, váratlan halála. Várady István 1890-ben született Kábán, ahol édesapja a ref. egyház tanítója volt. A szülői házból hozta magával vallásos, egyházias érzületét. Egyetemi tanulmányait Debrecenben, majd Budapesten vé­gezte s tanári képesítését a görög és latin filológiából nyerte. — A késmárki ev. líceumnál kezdte meg tanári szolgálatát 1912. évi szep­tember hó 1-én, majd a szászvárosi ref. kollégiumban tanitott, ahonnan 1915. december 1-én jutott a kunszentmiklósi ref. gimnáziumhoz, amelynek haláláig tanára volt. Tanári hivatását mindig a legnagyobb buzgósággal végezte. Lel­kesedéssel magyarázta tanítványainak az antik világ sok szépségét és igaz hűséggel törekedett arra, hogy Istenben hívő, hazáját szerető ifjú­ságot bocsásson ki az életbe. Korán elvesztettük derék kartársunkat, de megőrizzük emlékezetét. Dr. Magony József. Az Orsz. Ref. Lelkészegyesület konferenciája és közgyűlése, kapcsolatban az orsz. presbiteri értekezlet nagy választmányának gyűlé­sével, folyó évi augusztus hó 30-ától szeptember hó 4-ig ment végbe Hódmezővásárhelyen, nagyszámú résztvevővel és meglepően gazdag, változatos tárgysorozattal. Ref. egyházunk életére kiszámíthatatlan nagy befolyással vannak, évről-évre nagyobb értéket képviselnek az ORLE évi konferenciái és közgyűlései. Valósággal erőgyűjtést, lelki fegyverke­zést jelentenek a résztvevők számára. A mostani konferenciák időszerű s igazán mély hatásokat kiváltó tárgyaik által felülmúlták az előzőket. A közgyűlésnek pedig mérhetetlen jelentőséget adott Baltazár Dezső elnök hatalmas megnyitó beszéde s az ahhoz fűzött közgyűlési határozat. A Mortalium aínmos kezdetű pápai bulla nyílt, határozott, kemény, sértő támadása a protestantizmus ellen, megkapta a méltó feleletet az elnöki megnyitóban s a közgyűlési határozatban. S ennek a feleletnek nem szabad pusztában elhangzott szónak maradnia, e mellé oda kell állnia teljes határozottsággal, egy szívvel-lélekkel, az egész magyar protestantizmusnak, e mellett ki kell tartania s jövendő magatartását ehhez kell szabnia, e szerint kell irányitnia. Vegyék tudomásul Rómában, hogy a mi türelmünknek is van határa s ha Róma mindenáron harcot akar, a protestantizmus az elől sem tér ki. Várady István (1890—1928.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom