Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 7. szám - Külföldi lapszemle
vumok járulnak hozzá, melyek a fizikai fájdalmon kívül erkölcsi érzületében érintik a tanulót. A természetes reakciókkal való büntetés tehát nem nevelő hatású. Általában minden büntetésnél annak rögtöni végrehajtása a tanuló részéről kedvezőbbnek látszik, a büntetés elhalasztása súlyosbító hatású a legtöbb esetben. Igen változatossá lehet tenni a büntetéseket azáltal, hogy a tanuló társadalmi helyzetére tekintettel vagyunk. A tanulótársak, a tanító, a szülők, a tanuló előtt tiszteletreméltó emberek a legkülönbözőképen reagálnak a tanulót ért büntetésre, ha tudomásukra jut. Ezekkel szemben a tanuló különböző mértékben éli át a büntetés tényleges, vagy képzelt következményeit. Megbecsültetését érzi megkisebbítve ezek szemében. A büntetés céljára vonatkozólag persze különbözöképen vélekednek a kisebb és nagyobb tanulók. Mig a kisebbek csak az elíjjesztést látják, később már a megbünhödés, jóvátétel és javitás magasabb motívumait is világosan felismerik. W. Stern a gyermeknyelv fejlődéséről értekezik. Megállapítja, hogy a gyermek nyelvét nem a beszédből, mint nyelvtani formák objektiv szövedékéből lehet megérteni, hiszen ezt a gyermek lassanként hódítja meg, hanem a beszélésből, tovább menve az ős önkifejezési ösztön megnyilvánulásaiból. Az emberi kifejezési módok a gyermeknél nagy mértékben összebonyolódnak a beszéléssel és csak lassan bontakozik ki ebből a mind inkább objektiválódó beszéd. A kisérő jelenségek nélkül közvetített gyermeki beszéd (fonográf utján) rendkívül színtelen. Ezért külön beszédösztön felvétele tévedés. Sőt átfogóbb lelki ösztönmozgalmak nyilatkoznak a beszédben. Így első sorban az önkifejezési törekvés, belső feszitő erők áttétele mozgássá. Ez a szubjektív mozzanat, (pl. gesztikulálás, arcmimika, stb.). Másik a szociális mozzanat, a másokkal önmagát megértetni törekvő ösztön. E két alapösztön az állatoknál is megvan. Az emberi nyelvet a harmadik, intentionálís mozzanat emeli az állati kifejezések fölé. Intention valamely objektív jelentésre való ráirányulást kell érteni, Ez az emberi nyelv logikai mozzanata. A kis gyermek beszédében ez a mozzanat még hiányzik, a többi kifejezési módok keverednek a beszéddel, a jelentések nem szilárdultak meg, mint konkrét példákból világosan igazolható. Kezdetben szinte csak az első mozzanat jelentkezik, az önkifejezésre törekvés. Később mind jobban kihámozza a gvermek a beszédet a sok kisérő jelenségből, mind többet ad arra, hogy megértsék, amit mond (szociális tényező), végül kifejlődik az intentionálís tárgyra vonatkoztatás is beszédében. Újabb megfigyelések arra mutatnak, hogy a beszéd kifejlődésében való hátramaradás a balkezességgel van összefüggésben, aminek a magyarázata, hogy a jobb kéz mozgató központja és a beszélő központ egymás mellett foglal helyet az agyvelő baloldali részében. V. Kommerell, tübingai főigazgató a matematikai tehetséget vette vizsgálat alá. Vájjon van-e külön mennyiségtani tehetség, vagy az általános intelligenciának puszta függvénye? Tömegkísérlettel megállapította, hogy a mennyiségtani eredmények kétszerte jobban elütnek az általános intelligencia-becslés eredményétől, mint a nyelvi tehetség rangsora. Tehát fel lehet venni külön matematikai képességet. Igaz, hogy azért a
