Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 7. szám - Belföldi lapszemle
a modern kémia, fizika és teozofia adatait, Hogy e bonyolult mélyen- járó kérdést megvilágiHa, hogy a hívő ember számára a halhatatlanság kérdésének tudományos szempontból való mibenlétét is kellő világításba helyezze. Előadását, a modern lélektan, fizika, kémia köréből előszedett, ügyesen csoportosított érveit érdeklődéssel olvassuk s érvelését eléggé szilárdnak találjuk; csak egyetlen ponton találunk benne zökkenőt, nevezetesen ott, ahol a léleknek a halál utáni állapotáról beszél. Míg a 109. lap közepén azt mondja, hogy a meghalás folyamatának legelső jelensége az öntudat kialvása, — pár sorral lentebb a nagy alvás, a halál álmát úgy jelzi, mint a lelki tiszta, testtől-anyagtól nem befolyásolt öntudat és érzés zavartalan állapotát, a 112. lapon pedig ezt így bővíti ki: „tudatos önérzés kíséri további útjain az öntudatos és tevékeny Ent.“ Quod erat demonstrandum! a szerzőnek épen ezt kellett volna bebizonyítania, de ő bizonyítás helyett ezt egyszerűen csak föltételezi, — ez már logikai hiba ! De ezt az egy pontot leszámítva, főként Böhm és Drummond nyomán fölépülő fejtegetései a kérdés tudományos megvilágításához sok érdekes adatot szolgáltatnak. Sajnos, a szép képnek sok az árnyéka, foltja. Először is a nyomda (vagy talán a korrektor) sok sajtóhibát hagyott a szövegben, kivált az idegen szók hemzsegnek a sajtóhibától (Guyan és Nietzsche 2—2-szer fordúl elő s mindig hibásan). Második hiba, ami a mü olvasását gyakran zavarja, a szerző pongyola stílusa és sok germanizmusa; az előbbire elég azt felhoznom, hogy a relativ mellékmondatot a főmondattól ponttal elválasztva, sokszor önálló mondattá teszi, — az utóbbira pedig azt, hogy a föltételes mellékmondat után a főmondatot mindig úgy kötőszóval kezdi, mert nem tanúlta meg Petőfitől: Ha a föld Isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta ! Hasonlóképen idegenszerűség, hogy néha 2—3 soros mondatban a mondat végére veti az alanyt; a lipótvárosi írókat követi, mikor egyelőre helyett egyenlőre-1 ír. A magyar nem megválaszolja (beantworten), hanem választ ad a kérdésre; az egy határozatlan névmásnak nyelvünkben nincs jogosúltsága ; az azonban kötőszó nem jól hangzik két egymás után következő mondatban; szerzőnk az elborul igét rá- ború!, domborúl értelemben használja, holott ezek mást jelentenek. Rácz L. Belföldi lapszemle. Magyar művelődés 1928. évi május—julius számában Darás G. Üj középiskolai énekeskönyv szerkesztését sürgeti. Az énektanítás anyagát illetőleg helyesen követeli az irodalmi értékű szöveget és karakterisztikus faji muzsikát (ellentétben a mai pesti dallal), mint ideált. A módszeres feldolgozására nézve az a főkivánsága, ne legyen sok gyakorlat és a gyakorlat rövid legyen,
