Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 7. szám - Hazai és külföldi irodalom
270 Palágyi, Voinovich, vagy akár Alexander iskolai kiadása többet s mélyebbre hatót mond. Itt-ott, különösen a befejezésben, nehézkes stílusa sem válik javára a kis munkának. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Vida füzete címének: életrajzi vázlat, megfelel; alcímének azonban, hogy új' életrajzi adatok alapján írná, nem. (Budapest.) Kovács János. Emlékkönyv dr. Kardos Albert negyvenéves tanári és írói működésének jubileumára. Szerkesztette Csobán Endre. Debrecen. 105 oldal. Kardos Albert nevét jól ismerik a magyar pedagógusok, különösen a magyar nyelvszakos tanárok, akik az irodalomtörténetben és a magyar nyelvészetben lépten-nyomon találkoznak ezzel a jócsengésű névvel. Most, amikor negyvenéves tanári és írói működésének jubileumára tanítványai, tisztelői és barátai ezzel az emlékkönyvei lepték meg, a protestáns tanárok szívesen csatlakoznak jókívánságaikkal az ünneplőkhöz. A kötetben egybegyüjtött tanulmányok közül az elsőt Ady Lajos írta, Kardos Albertról, a pedagógusról s mig nehány oldalon tanulságos képet ad a jubilánsról, mint aki sokat tanult Kármántól, de nem esett a Kármán-tanitványok egy részének hibájába, a dogmatizmusba s a Kármán-féle ösztönzésekből ő maga fejlesztette ki nevelői eljárását, amelyet a rugalmasság, a nevelendő egyéniségéhez való alkalmazkodni tudás, változatosság jellemez; ugyanakkor figyelemreméltó gondolatokat vet fel az iskolaigazgatásra nézve is (az irodai munkára afféle segéderő, mint a bolgár középiskolai igazgatók titkárai). Várakozást ébreszt Horvay Róbert tanulmánya: Újabb szempontok az élő idegen nyelvek tanításában. A cél megfogalmazása: behatolni az idegen nép szellemébe, kultúrájába, a módszer: direkt módszer, régi jó ismerőseink, a munkaiskola elvének hangoztatása azonban magával hozná, hogy a szerző bemutasson valamit azokból az érdekes újító törekvésekből, amelyeket a mai munkaiskola Németországban (és bizonyára más nyugati országokban is) létrehoz, Nagyon szép tanulmányt írt Oláh Gábor „Ady költészeté“-röl. Üj gondolatot hoz Kardos László A rím elméletéhez címmel. „A rím értékét nem a hangrokonság, terjedelem, mérték és szófaj-ellentét alapján határozzuk meg, hanem egyedül abból, hogy a vers egészéből rábízott mondanivaló részt kifejezi-e valóban, vagy sem. Az értékskála rendező elve pedig éppen a kifejezés teljességének mértéke lesz: jó a rím, ha kifejező, — rossz, ha nem kifejező; s minél kifejezőbb, annál jobb, minél kevésbbé kifejező, annál rosszabb, Abban azonban nincs igaza, hogy ez az „új líra" vívmánya volna: gondoljunk csak Petőfire, pi. a Tiszá-ra, ebben a költeményben alig van ú. n. tiszta rím, csupa asszonánc, de mégis szép : kifejező. T. D. Dr. Csengődy Lajos: A lélek halhatatlansága. Budapest, 1928. 150. lap. Ára 3 P. Ügyes, sokoldalú tájékozottsággal megirt dolgozat, mely egyaránt felhasználja a néplélektan, a metafizika, a psychologia,
