Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 7. szám - Trócsányi Dezső: Válasz Gerőcz Kálmán "Helyreigazitására"
260 „Helyreígazitás“-án különben nem csodálkozom. El is voltam készülve arra, hogy felelni fog ismertetésemre, hiszen nem dicsértem. Ha ezt tettem volna, a „Helyreigazitás“-t aligha tartotta volna szükségesnek. Szivesen dicsértem volna Gerőcz könyvét, de sajnos nem lehetett. Erről igazán nem tehetek. O mégis meglehetős kemény hangon próbál „helyreigazítani", de hogy ennek a hangnak mennyi a jogosúltsága, mindjárt meglátjuk. Nem csodálkozom azonban Gerőcz Kálmán „nem felel meg a valóságnak ..." éles szavain. O a hasonlóság alapelvén áll, vagy állna s így ha két fogalom közt valami távoli hasonlóság van, vagy gondolható, ő a kettőt felcserélheti egymással. Tényitéleteket tartalmazó gondolatsorral szemben helyén lehetne a „nem felel meg a valóságnak" kitétel; elvont tételeket tartalmazó ismertetésben, vagy bírálatban lehetnek tévedések s ezeket valóban lehet helyesbiteni vagy helyreigazítani. A „nem felel meg a valóságnak" kitétel akkor lehet helyén, ha az ismertetésben vagy bírálatban tudatos ferdítés ténye forog fenn. Nem gondolom, hogy Gerőcz Kálmán ezt akarná elhitetni Szemlénk olvasóival, hiszen pl. a prot. misztikánál azt jegyzi meg, hogy ismertetésem könyve álláspontját nem adja vissza pontosan. Harag és felindulás nélkül tárgyalunk tehát egymással s ami kiskílást Gerőcz helyreigazító soraiban látok, filozófiája alaptételének rovására, a hasonlóság kategóriájára írom. Lássuk most Gerőcz Kálmán kemény pontjait. 1. Az Előszó szerint a könyvből befolyó tiszta nyereség volt szegényügyi és jótékonycélokra szánva. Hogy Gerőcz „a brutto bevételből a könyv céljaira váratlanul kapott kis összegeket“ már is odaadta a szegényeknek, az szép; de nem következik az előszóbeli kijelentésből. Gerőcz tehát álláspontjának megváltoztatásáért nem tehet engem felelőssé. 2. Hogy Vaihinger álláspontját az igazsággal kapcsolatban valóban a célszerű tévedés jellemzí-e, vagy az, amit én felhoztam, arra van egy klasszikus tanúnk, maga Vaihinger. Wie die Philosophie des Als ob entstand (1927.) c. önéletrajza végén Vaihinger ezt mondja: „mindazokat a meggyőződéseket, amelyek a Mintha bölcseletében kifejezésre jutnak, vagy annak alapjáéi szolgálnak, vagy abból következnek, végül a következő tételekbe foglalom össze" s tizenöt pontban mondja el alaptételeit. A 10-ben van szó a gondolkozásról, a fikciókról, de a „célszerű tévedés“-t egyáltalán nem említi itt, sem a többi 14 pontban. 0 maga tehát a „célszerű tévedés"-t egyáltalán nem tartja jellemzőnek vagy fontosnak. (Persze Gerőcz főforrásában Nagy József: A mai filozófia főirányai-ban benn van ez a gondolat, így hát Gerőcznek kapaszkodni kell a maga igazságába,) 3. A 3. pontra nézve nyissuk fel Girgensohn nagy művét a 12. lapon, ott ez áll: „Magával a vallással egyáltalán nem lehet kisér- letezni" ; kissé lejjebb : „Lehet azonban azzal az emberrel, akinek vallásos élményei voltak". Bezzeg Gerőcz, aki Girgensohnról is való- szinűleg csak Mátyás Ernő könyvecskéjében olvasott, nagy fennen így „helyreigazit“ : „Nem felel meg a valóságnak, hogy a Girgenhsohn
