Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 7. szám - Barcsai Károly: Nemzeti érzés és nevelés

247 amelynek az illető tagja. Az egyén csakis ebben a közösségben fejlőd­hetik ki és boldogulhat legjobban. Az egyetemes emberiség gondolata ellenben az egyéntől már távolabb álló és a nemzeten kívül meg sem közelíthető gondolat. Ezért oly fontos a nemzeti tudatosságra való emelkedés. A szülői ház a nemzeti érzés megszentelt hajléka legyen. A gyermek már itt szívja magába a honszeretet érzelmét, már itt pillantson bele nemzete múltjába, itt tanulja megbecsülni mindazt, amit a magyar lélek teremtett és alkot s itt eszméljen a magyar sorsra, hogy tudjon lelkesedni a nemzet múltján, dolgozni jelenéért és jövőjéért s tudjon lemondani és áldozatot is hozni a szebb jövendő érdekében. Csak ilyen érzésű lélek fogékony az iskola nemzetnevelő törek­vései iránt. Ha az iskola még annyiszor adja is az ifjú ajkára a haza szót, hideg, üres szó marad az mindaddig, amig hallatára az ifjú lelke mélyén meg n m rezdül valami láthatatlan húr, amelynek hangja igaz tartalmat, élő valóságot ad az üres szónak. Hasztalan hall vagy olvas az ifjú a haza múltjáról, ha a szülői hajlék szelleme nem eleveníti meg azt a múltat a maga küzdelmeivel és önfeláldozó erényeivel. Hiába az iskolai ünnepek erőlködése, ha a magasba lendülő hazafias beszédek, szavalatok és énekek csak a szemnek és a fülnek, de nem a szivnek és akaratnak szólnak. És hasztalan a tanítónak, tanárnak minden hazafias buzgalma, ha azt a szülői házból hozott közömbösség dermesztő hidege hűti le. Az ifjúság nevelői bizonyára szomorúan érzik a hazafias érzés lehanyatlásának komoly következményeit. Tudják, hogy az eszmények nélküli, könnyelmű életfelfogás és a nemzeti öntudat hiánya minden érték, haladás, becsület és ellenálló erő megrontója. Érzik, hogy ha ez a szellem az új nemzedéket egészen hatalmába keríti, akkor nemzetünk a pusztulás útjára kerül. De a veszedelem érzése nem rendíti meg hitüket, mert hisznek az isteni örök igazságban és bíznak a nemzeti géniusz megtartó és fölemelő erejében. Bizton remélik, hogy a régi nemzeti erények megint erőre kapnak és pezsgő munkalendületre serkentik majd az elernyedt nemzet ifjú sarjait. És amikor majd mindenütt megújhodott lélek munkálkodik a magyar családok hajlékaiban, akkor az iskola is a legszebb reménységgel tekinthet célja felé. Igaz nemzeti öntudat, a múlt nemes hagyományai iránt való lelkesedés és a magyar értékek megbecsülése lesz a neve­lésnek is természetes erőforrása, amely szent közösséget teremt majd az iskola kis társadalmában is. Már zsendül a jövő vetése, fejlődéséről szorgalmas, erős kezek gondoskodnak. Éáradozásuk nyomán már föltárul előttünk a jövő biztató képe : látjuk, hogy az új nemzedék acélos karral, tiszta, kiművelt fővel végzi céltudatos munkáját. Nemzeti érzése nem szavakba fullad, hanem építő tettekben szökken sudárba. Akaratát helyes társadalmi érzék vezérli, boldogságát vallásosságában és a kötelességteljesítés fölemelő érzésében találja meg. (Győr.) Barcsai Károly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom